Van egy 3 hónapos gyönyörű kisfiunk. Amióta megszületett 180 fokot fordult a kapcsolatunk a párommal. Mit tegyek?

Oh, de sajnállak! Nem lehet, hogy ezt csak most érzed így? Nincsenek boldog pillanatok a kapcsolatotokban és nem lehet, hogy neki valami problémája van? Mindegy.. Igazából nem vagy egyedül, sokan vagyunk, akik szülés után így éreznek és ezek a körülmények vannak otthon. Többek között sokszor érzem én is uezt, mint amit te leírtál, hogy olyan egyedül vagyok és olyan boldogtalan, egyedül a gyönyörűségem vigasztal! Sokszor én is már el akartam költözni, válni, de olyan pici a baba és miatta mindig visszajövök. A férjem igazából nem rossz ember, csak vannak napjai, amivel kikészít, és olyan tulajdonságai vannak..jobban mondva hiányoznak, amik apai kötelességeinek ellátásához szükség lenne. Így én is kevés segítséget kapok, sokminden rámhárul a háztartásban és szintén sokszor nincs elismerés a munkámért. Mert nem tudják, hogy a baba akár 24 órát is igényelhet..és nem tudják, hogy minden percben változhat a baba kedve, így a félbemaradt munkánk félbemarad, mert első a gyerek..

A te problémádra ill a közös problémánkra visszatérve, tudom ez nem vigasztal, hogy nem vagy egyedül, de próbálj meg kicsit lazítani! A kisfiadnak mindkettőtökre szüksége van, legfőképp az otthoni nyugalomra. Ha felhangosítja a tévét, mondd el neki, hogy a pici babátoknak most fájdalma van, kéred szépen halkítsa le, és segítsetek enyhíteni a kisfiú bánatán. Mondd el neki, hogy mindig úgy érezzen, ha ő lenne a helyében, milyen lenne. Mit szólna a párod ahhoz, hogyha te úgy enyhítenél a problémáján, hogy felhangosítod a tévét.. Ő hogy érezne? Hát képzelje el, hogy érezhet az a gyermek.. Kicsit féltékeny is vagy a lányára, úgy érzem. Ismerős szitu, de ne tedd. Nem lesz mindig így, a férfiaknak még nehéz elfogadni a pici babát alig várják hogy focizzanak, hogy autózzanak..nem holmi sírást hallgassanak. Sajnos mindegyik pasi ilyen :( Ne hagyd el a párod, csak akkor, ha ő is uígy érez, és ő is jobbnak látja a válást. Akkor tényleg nincs mit tenni és ettől függetlenül lehetsz te és a kifiad is még nagyon-nagyon boldog! De ha meg tudjátok beszélni ezt a problémádat és ő is tud változtatni dolgokon, akkor szeressétek meg egy kicsit egymást :) Azonnal kisüt a nap! sok boldogságot!!!

Nagyon sajnállak, bár ezzel nem sokra mész.

Az igaz, hogy az első időben az emberlánya sokszor érez ilyet, ha van alapja, ha nincs (bizony engem is kapott el a sírás a mérhetetlen tehetetlenség és egyedüllét érzése miatt).

MIndig azt olvasom, hogy türelmesnek kell lenni a férfiakkal mert ez nekik nehéz időszak. Nekik?! (talán nekik is) Az, hogy erről mit gondolok-nem ide való...

Előttem már írták, próbáld vele megbeszélni, kérdezd meg miért ilyen - v. először gondold át, tényleg ennyire sötét a helyzet, valóban ennyire passzív, nem segít, nem törődik...?, ha igen, akkor beszélgessetek erről. Már ha ez működik közöttetek.

De van egy olyan érzésem, hogy Te még nem említetted meg neki ezeket a dolgokat. Nem kell mindig mindenhez jópofát vágni, igenis Te is lehetsz fáradt, neked is fájhat ez az, neked is szükséged van egy kis kikapcsra. Ő is játszon egy cseppet a fiával, fürdesse, etesse meg-vezesd rá, kérd meg segítsen ezekben a dolgokban, mert fáradt vagy..v. más dolgod van, mi lenne ha Ő öltöztetné, hogy Te még gyorsan el tudj mosogatni...

Ha nem megy, hát várhatod a focizós korszakot-hátha akkor javul a helyzet...

Egyébként szerintem csak a fáradtság miatt látod ennyire sötéten az életet-ez ismerős:(, a 3 órás alvás nagyon kevés. Én is 2 hónapig csak ennyit aludtam, sőt volt olyan éjjel, hogy csak 45 percet:(

Másnap én is majdnem költöztem....

Ne add fel, legyél Te az okosabb.

Ha szerette volna Ő is a babát (és feltételezem, hogy tudta fia lesz) akkor nincs nagy baj. Reméljük, én szorítok.

"Sajnos mindegyik pasi ilyen :(" írta az első válaszoló)

Ez nem igaz, szerencsére!

Az én párom minta apuka, most is szalad, mert felébredt a kislányunk, megcsinálja neki a tápszert, megeteti, aztán ha kell még álomba ringatja (lánykám is 3 hónapos).

És ez így megy minden nap, Ő fürdeti (addigra szigorúan hazaér, 1x nem tudott itt lenni a 3 hónap alatt, bevallom én zokon vettem), eteti, pelenkázza, játszik vele, nem hagyja sírni (pedig az elején Ő is mondta, hogy az is kell-mostmár Ő az aki először felkapja) és nem utolsó sorban ha elmegy mellette mindig jut egy puszi, becézgetés..

Való igaz, ha már nem értitek meg egymást, nem tudjátok a gondokat megbeszélni...akkor egy baba sem tud Titeket együtt tartani.

Nem is hiszem, hogy értelmes dolog lenne úgy együtt maradni, hogy csak szenvedés van emiatt.

Tény és való, a babának kell anyu és apu is. De ha nem megy együtt jobb külön.

A rossz otthoni légkör -szerintem- többet árt, mintha külön lennétek. És csak Te nevelnéd a babádat.

Ha úgy gondolod, hogy már más nem segít, már nem változik meg semmi, nem tudjátok megbeszélni a dolgokat..., és megteheted, költözz el (szerintem ez legyen a legutolsó-előtte 1-2 próbát megér a kapcsolat rendezése).

Én azt mondom, nem szabad mártírként élni, főleg nem ha van egy babád. Ha nem becsül meg a párod (már pedig a mondottakból nekem úgy tűnik-bár lehet, hogy csak rossz napja volt) akkor veszett fejsze nyele.

Felőrölnek a mindennapok és végén nem marad csak egy "roncs".

Ha én Te volnék, és a beszélgetés nem járna sikerrel-elkötöznék (persze, kérdés, hogy akkor boldog lennék e....).

Fenyegesd meg, hogy holnap elköltözöl a gyerekkel együtt, kamuzz, hogy már kinéztél egy albit, vagy hazaköltözöl a szülőkhöz! Mondd el, hogy boldogtalan vagy, hogy megváltozott, és őt hibáztasd! Nem foglalkozik a gyerekkel, szerinted nem is szereti...stb. Nekem bevált, 1 órán belül, már puncsolt is, megbeszéltük a dolgainkat, szeret minket, és azóta rendben minden.

11 hetes anyuka

Végigolvastam a kérdés és a válaszokat és nem akartam beleszólni, elmondták mások az én véleményemet is. De az utolsó komment kiverte a biztosítékot! Mi az, hogy mehetsz, de a baba marad? Na, itt közölném vele, hogy ha én megyek, jön a baba is és ez akkor is így lesz, ha ő a feje tetejére áll és körbetáncolja a lakást! Szóval vagy változtat a hozzáállásán, vagy inthet búcsút MINDKETTŐNKNEK! Bocsánat, ha durva voltam, de ez engem nagyon felháborít! (Ha én megyek, neki nincs joga a babát visszatartani, mert én vagyok az anyja. Ebben a korban még a bíróság sem látná másként, legfeljebb akkor, ha drogoznék vagy alkoholizálnék.) Tény, hogy ő az apja, de ez nem csak jogokkal jár, hanem kötelességekkel is!

Adj neki ultimátumot és ne hagyd magad megfélemlíteni, ragaszkodj hozzá, hogy a babával együtt mentek, ha nem változik a helyzet. És ha menni akarsz, akkor nem kéred tőle a babát (miért is kérnéd?), hanem fogod és viszed! Ha látja, hogy bármit mond, Te a sarkadra állsz és kiállsz magadért, akkor talán megijed egy kicsit.