Van egy 3 hónapos gyönyörű kisfiunk. Amióta megszületett 180 fokot fordult a kapcsolatunk a párommal. Mit tegyek?

Nagyon el vagyok keseredve. Azóta ordítozik velem, mindenért én vagyok a hibás, nem viseli el, ha sír a kicsi, inkább felhangosítja a tv-t, minthogy oda adja neki a cumit vagy felvegye ölbe, rá sem néz. Szerinte csak hisztizik a baba és hagyjam már a francba is sírni(megjegyzem egész nap összesen sír egy órát és nagyon jó baba) Minden nap veszekszünk és tehetetlen vagyok. Van egy nagylánya előző házasságából, na azzal viszont állandóan simisimi, meg puszi, meg apuci kislánya ...stb. Tudom, hogy lányos apa, mert mondta már régen, de ez már mindíg így lesz? Igyekszem mindenhez jópofát vágni de már nem megy. Nem vagyunk házasok. Soha nem is akart elvenni, viszont a babát tényleg akarta, mert sok vetélés után sikerült szülnöm, és ős is szenvedett. Úgy érzem, hogy csak magamnak szültem. Hagyjam el? És a kicsi? Soha életemben nem voltam még ilyen boldogtalan..... :(