Hogyan tudnám a családdal megértetni, hogy nekem más elképzeléseim vannak a nevelésről?

Sajnos mivel Ti laktok náluk, sokat kell lenyelned, és igenis megvan hozzá a joguk, hogy kirakjanak, ha esetleg elmérgesedik a helyzet, így inkább ezt kellene megelőzni. Jogosan vagy kiborulva, és igazad is van, meg kellene érteniük, hogy nem az ő gyerekük. Nem tudom merre laktok, vagy nálatok a családban mik a szokások, de nálunk szerencsére nincsenek ilyen jellegű súrlódások, megértették, hogy amennyiben akkor is sokat akarnak az unokával lenni, amikor külön lakunk, akkor az én nevelési elveimet kell követni, különben nagyon egyszerű, később nem rájuk bízom a picit. Nekem már a szülés előtt határozott elképzeléseim voltak, és ezt szerintem mindenki látta, hogy eltántoríthatatlan vagyok, ezért kevés volt a próbálkozás is.

Gondolom pattanásig feszültek az idegeid a családtagokat illetően, ezért eleve elutasítással állhattok egymáshoz a konfliktus miatt. Ettől még rosszabb...

Azt nem írtad le milyen típusú emberek a szülők, mert ettől is függ hogyan tudnád ezt velük a legkönnyebben megértetni.

Külön lakásban vagytok, vagy velük egy háztartásban?

Nem tudtok venni akár használtan egy hűtőt külön, amit a Ti szobátokban tartotok a baba ételeivel, és egyben megoldani külön az etetését?

A rokonok látogatásában teljesen egyet értek Veled, és aki ezt nem érti meg, így járt.

Én ebből sosem csináltam gondot. Ha éppen etetnem kellett, szépen elköszöntem és magunkra zártam az ajtót.

Nálam mondjuk alap, ha kisgyerekes családba megyünk látogatóba, hogy rákérdezünk melyik időszak az, amikor nem zavarunk bele a baba napirendjébe. Mikor meg hozzánk jöttek, megmondtam, hogy mondjuk délután 3 és 5 között érünk rá, ehhez lehet igazodni.

Vegyél nagy levegőket és továbbra is tarts ki az elveid mellett, amik mellesleg teljesen rendben vannak, és tiszteletben lehet tartani.

Szia! Átérzem a helyzeted, nálunk a szoptatással volt ilyen: a kedves nagyszülők mindenáron tömni akarták három hónapos kora óta a gyümikkel, elmondtam egyszer, kétszer, sokszor, hogy amíg van tejem, addig kizárólag azt kap. Nem, nem kell neki tea, nem, víz sem és az alma sem tej. Lehet, hogy egyszer kétszer már a bunkóság határát súroltam, de csak így értették meg. (Volt, hogy azt mondtam, hogy azért mert én vagyok az anyja, én vajúdtam vele 14 órát, és mert én így akarom!) A másik meg a sírás: soha nem hagytam sírni, vagy felvettem vagy csak elég volt, ha odaálltam a kiságya mellé. Erre az volt a reakció, hogy ezzel kényeztetem el, ne vedd fel, hagyjad sírni, úgy tágul a tüdeje... (Biztos neked is ismerős:)) Aztán megértettem velük, hogy majd megbirkózok ezzel a feladattal akkor, amikor előjön, addig meg én döntök.

Értesd meg velük, hogy nagyon szívesen meghallgatod a véleményüket, de a döntés a tiéd, és erről nem kívánsz vitát nyitni.

Egyébként meg nem tartom túlzásnak a dolgokat amiket írtál. Mi sem engedtük ezeket a dolgokat. Kivétel ez alól a szoptatás: a közvetlen családtagok, nagyon jó barátok előtt megszoptatom, de távoli rokonok, szomszédok stb. előtt nem. Ez ahhoz túl meghitt dolog. De ezt minden anyukának magának kell eldöntenie, és a döntését a családnak tiszteletben kell tartania.

Ismétlés a tudás anyja: addig mond, amíg meg nem értik, vagy meg nem unják.

Kitartást!

Szia!

Megértelek, mi ikerházban lakunk a szüleimmel. Nekik is az a véleményük, hogy a baba igenis sírhat, nem kell felvenni, és én is idegfrászt kaptam, amikor apukám hosszasan nézegette, hogyak veszi be a babám a szájába a mellem... Nagyon zavaró volt. Szerencsére a kezdeti időszak után már lanyhul a lelkesedés, és kevesebbet vannak itt. De nálunk pl. az segített, hogy az orruk alá nyomtam az erre vonatkozó cikkeket a kismama magazinból és kértem, hogy olvassák el, miért is nem szabad hagyni a babaát sírni. Ez nálunk bevált. Meg az is, hogy mindig a védőnőre hivatkoztam.:"a védőnő is megmondta, hogy a szoptatás intim dolog.", vagy "a védőnő is azt tanácsolta, hogy vegyem fel"... erre nem tudtak mit lépni:) Sok türelmet és kitartást!

Az én szüleim nem laknak velünk, de mégis bele akarnak szólni a nevelésbe. Mondtam nekik, ha nem akarják ritkábban látni az unokát, akkor ne idegesítsenek és ne oktassanak ki...

A szoptatáshoz meg nyugalom kell. Egyedül a férjem jöhet a szoptatás közelébe, senki más, nem tartozik senki másra. Szerintem. "Szakácskönyv", ez jó. :))

Kitartás!