Túlreagáltam? Ti mit csináltatok volna?
Múlt hétvégén egy baráti szülinapon voltunk 6 hónapos babával ahol volt néhány olyan tag is, akiket mi nem ismertünk. A gyerek a férjem kezében volt és ahogy beléptünk az ajtón 3-4 számomra ismeretlen nő odacsörtetett, kivették a férjem kezéből és az egyik elkezdte puszilgatni (fogalmazzunk úgy h nem egy ápolt kisasszony volt). Nem tudom milyen fejet vághattam mert amint férj észrevette, visszaszedte a gyereket (nőci nem akarta odaadni) én meg beraktam a babakocsiba es azzal a lendülettel kimentem vele, meg se álltam a legközelebbi kávézóig. Férjnek meg telefonáltam, hogy beszélgessen kicsit aztán jöjjön, mert én aztán vissza nem megyek oda, NEM BÍROM ELVISELNI ha a gyerekemet idegenek kézről kézre adogatják mint valami játékot. Attól meg szabályosan rosszul vagyok, hogy puszilgatják, komolyan, sikítani tudnék ettől.
Teljesen kiborultam, hogy felnőtt nők hogy nem érzik, hogy hol van a határ... én meg azóta ezen rághatom magam, hogy megbántottam valakit, meg elviharzottam köszönés nélkül. :(
Igazatok van, de soha nem voltam ilyen helyzetben és köpni-nyelni nem tudtam, csak menekülni akartam. Nagyon nehezen konfrontálódok... De igazatok van, hogy felnőtt vagyok (29) és édesanya, tudnom kell határozottan megmondani, hogy hol vannak a határok. Abban a helyzetben tényleg gyereknek éreztem magam, aki érzi, hogy nagyon nincs rendben ami történik, de nem voltam képes felemelni a hangom, inkább elmenekültem a helyzetből.
Aki meg a férjemet sajnálja és gusztustalan kommentet írt (gondolom hamarosan törlik a modik) inkább sajnálja saját magát és saját családját amiért ilyen undorítóan próbál másokat szándékosan bántani.
Te is érzed, hogy gáz volt a viselkedésed, hisz 6-7 napja ezen rágódsz. Vagy ez épp a napi kamu?
Ha elmész egy baráti társaságba egy féléves csecsemővel, számíthatsz rá, hogy érdekes lesz a többiek számára.
A férjed mit szólt mindehhez? Gondolom, volt bőven időtök megbeszélni, hisz egy hét telt el azóta. Miért itt kérdezősködsz? Nem ment még haza? Vagy nem adott igazat neked?
De most ezen mit kell sírni?
Nem engedted kész, de én ott helyben megmondtam volna, hogy bocs de tedd le a gyereket.
Te hasonló vagy mint az az észlény aki azért fakadt sírv mert folyton azt kérdezték tőle hogy van a "pocaklakó" meg sikerült-e már megvenni mindent.
Hihetetlen milyen pcsa anyucik vannak.
A moderátorok töröltek itt egy nagyon hosszú szóváltást egy rendkívül rosszindulatú válaszolóval. Egyben azt a kommentemet is törölték sajnos, amiben megírtam, hogy:
Nagyon szépen köszönöm az építő jellegű kritikát mindenkinek, egészen új szemszögből világítottatok rá nekem a történtekre. Megbeszéltem a férjemmel a dolgot, aki hozzám hasonlóan tapasztalat híján nem volt elég tökös beleállni abba, hogy mit engedünk a kisbabával kapcsolatosan. Megbeszéltük, hogy a jövőben sokkal határozottabban és érettebben KELL ezeket a dolgokat kezelnünk, nem is elsősorban magunk miatt, hanem mert mi azt akarjuk megtanítani a gyereknek, hogy egyáltalán nem kell elviselnie a testi kontaktust (se puszi se más) senki felnőttől, ha nem akarja. Amíg pedig nem tudja magát képviselni, ez a mi kötelességünk.
Sajnos rosszul reagáltam le a dolgot, legközelebb nem fogom kerülni a nyílt szembe fordulást, nem fogok ilyen buta módon elmenekülni, hanem meg fogom kérni az illetőt, hogy fejezze be. Azzal is végeztünk, hogy “”udvariasságból”” hagyjuk az ilyen dömper embereknek kiszedni a gyereket a kezünkből.
Szóval köszönöm mindenkinek, hasznos és tanulságos volt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!