Miért luxus, hogy házhoz rendelek, és nem a babát cipelem? Ilyen "tanácsokkal" mit kezdtek?

Tegnap volt egy nagyobb családi vacsora, nem csak a szűkcsalád volt ott. Feljött szóba, hogy a nagynénémnek semmi ideje a gyerekei mellett, már sokszor elmenni bevásárolni sem tud, erre mondtam, hogy miért nem rendel mindent házhoz, én is úgy csinálom (4 hónapos a lányom). Egyszerűbb, gyorsabb és kevésbé stresszes. Mert nekünk maga az elindulás is egy procedúra, aztán a boltban figyelni arra, hogy alszik/ébren van-e, mikor lesz éhes. Közben ott van a többi ember, azokat kerülgetni, kivárni a sort, itthon bepakolni mindent. A férjemre a bevásárlást nem lehet bízni, mert nem ért hozzá. Ha elküldöm 3 db termékért, minimum 3-szor felhív. Sosem vásárolt be, nem is szereti. Ha pedig ő van a picivel, inkább csinálok olyan dolgokat, amiket szeretek, nem pedig bevásárlással töltöm az időmet.

Mikor ezeket mondtam, utána ki lettem kiáltva lustának, és hogy ez micsoda pazarlás, hiszen nem ingyen szállítanak, meg a futár mit gondolhat rólam, hogy otthon vagyok, de ennyit nem vagyok képes megcsinálni. És hogy igenis jó, ha nem a 4 fal között vagyok a gyerekkel, és szokja azt, hogy megyünk valahová. Szoktunk menni, naponta kétszer sétálunk, mellette mindenhová viszem magammal kb. De szerintem ha tudok könnyíteni a dolgunkon, nem baj, hogy élek vele... Viszont annyira nekem támadtak, mintha azt mondtam volna, hogy mi egyedül hagyjuk itthon a gyereket, amíg randizni megyünk. Meg hogy majd mi lesz, ha oviba, iskolába megy, akkor taxival küldöm, mert az egyszerűbb?