Időnként nem érzitek úgy, hogy nagyon nehéz dolog az anyaság?

Nekem 22 hós a lányom, még mindig ébred éjjel minimum egyszer, 38 hetes babás vagyok egyébként, és soha nem volt egy csepp segítségem sem. Ellenben a párom napokig nincs itthon, rengeteget utazik a munkája miatt. Már 10 napos babával egyedül maradtam anno két napra...

Én nem panaszkodom. Szerintem hozzáállás kérdése.

Amikor 5 hós volt a lányom, még simán 3 óránként szopizott éjjel is. Meg lehet szokni.

Megértelek. Nekem is nehéz egész nap egyedül, fent az emeleten, a kutya sem szól hozzám, állandóan fáradt és kimerült vagyok, az én babám is 5 hónapos. Én sem gondoltam, hogy ilyen "nehéz" lesz, de akkor sem "csonálnám" vissza, ha lehetne sem, és még akkor sem, ha még nehezebb lenne. Mert nekem alapjában véve nagyon jó babám van. Úgy próbálok enyhíteni a "magányomon", hogy szól a rádió, de olyan adó, ahol beszélgetés is van, nem csak zene. Pl. Kossuth. Egy kicsit olyan, mintha körülöttem beszélgetnének. Aztán amikor Apuci hazajön be se áll a szám. :-D

Igazából nem a 2 élet lenne a megoldás, hanem az, ha lenne az ember körül valaki, aki segít egy kicsit, vagy legalább beszélgetni lehetne vele....

Boldog babázást és kitartást! Ha nagyobb lesz, jobb lesz... Reméljük...

Nem akarlak elkeseríteni, de én is hasonlóan éreztem, mint te, amikor a babám 5 hónapos sosem alvós, folyton visító baba volt.

Aztán most megint kezdem elveszíteni a hidegvéremet, mert soha senki nem segít semmiben, nincsennek nagyszülők (szarnak ránk), rendkívül akartos, hisztis, kitartó a kisfiam és egész nap hallgatni a nyűglődését a dackorszakban, az sem túl jó.

Szóval kitartás, szokj a gondolathoz, mert lesz ez még rosszabb is.

Nem tudok mit írni, mindent leírtál ami nálunk van, és amit én érzek.........annyi különbséggel, hogy 3 hós kislányom van.

Édes teher....................