Mikor hagytátok először másra pár órára a kisbabátokat?

12, tudhatnád, hogy ez egyéni megítélés kérdése.

Szememben pl.: az apja teljesen egyenértékű szülő, nem lepasszolás rá hagyni akár napi rendszerességgel. Nagyon jót tesz a apa-gyerek viszonynak. Normál munkabeosztás mellett így is az anyával van többet a gyerek.

A másikat már szigorúbban veszem. Legalábbis magammal szemben. Hogy más mennyit bízza a nagyira, szitterre... a gyerekét, azt magasról letojom. De nekem eszembe se jutott volna muszáj szituáción kívül máshol éjszakáztatni a gyereket egészen addig, míg maga kérni nem tudja (azaz min. 2-3 éves kor előtt).

Nem művelsz semmi vérlázítót, nyugi, hallgass kicsit kevesebbet másokra... a gyereknek se lelkileg se sehogyan nem lesz tőle egyáltalán semmi baja. Aki nem hagyja nagyira (sőt sokszor apukája sem) az mindezt 100%-ig önmaga miatt teszi, neki úgy jobb érzés, szíve joga. Ahogy neked is az, hogy ne vedd ezt ilyen drasztikusan.

Ne hagyd, hogy mások mondják meg hogyan éld az életedet, főleg ne a GYIK közönsége akik között úgy sejtem több az elhanyagolt házibörtönös anyuka mint bárhol máshol... A gyereknek az a legfontosabb, hogy bizonyos keretek között (amibe teljesen belefér az, hogy nagyi vigyáz az unokára) anyuka a lehető legkiegyensúlyozottabb legyen.

Szerintem 4 hónaposan még kicsi. Persze majd a mamához is fog kötődni, és nem baj, ha mással is "el van", de azért nekem is sántít, ha egy ilyen pici gyerekes anyának folyton máshol jár az esze. Persze most nem arra gondolok, amikor muszáj dolgozni, hanem amikor a gyerek amolyan mellékes kiegészítő, aki - ha látszólag nincs vele gond, etetni meg más is tudja - majd attól lesz boldog, ha én az vagyok. (Én is dolgoztam gyerek mellett és nem volt jó döntés, folyton kétfelé figyel az ember és sosem arra, aminek az ideje van.) Persze az anya is fontos, és apa is fontos, és nehéz lavírozni gyerek-párkapcsolat-munka között, de ahogy a túlzott "ősanyasággal" (annak pejoratív értelmében), ezzel is lehet végletekbe esni. Szerintem ez a korszak nagyszerű alkalom arra, hogy megtanuljunk egy kis erősítő önfegyelmet, és alázatot is (nem sértődött mártíromságot, hanem szeretetből fakadót), anyaként, apaként, és közösen is a másik szemszögéből látni, hosszú távon ezek sem ártanak az embernek és ugyanolyan kifizetődők a gyerekben és a párkapcsolatban is, mint az egészséges életmódnál a diéta

- bizonyos mértékig és személyre szabottan :)