Tényleg ennyire kemények az első napok/hetek egy újszülöttel?

Igen, horror volt.

Nem akartam szoptatni de igyis hetek, honapok volt mire leapadt a mellem, fajt.

Aludni eleinte nem tudtam mivel rettegtem h baja lesz, bekapcsol a legzesfigyelo. Eleg jo alvo csecsemo volt de minden moccanasara felebredtem. Az elso 1 evben egyszeruen nem tudtam aludni. Mar egyfolytaban rosszul voltam, lebetegedtem, fajt a szemem, a gyomrom, mindenem. Mert ugye a szules is elegge megviselt. Pocsek volt az is. Olyan depresszios voltan h az nem igaz. Kb 1.5 eves koraban kezdett enyhulni. Szerencsere mindig atalussza az ejszakakat,beteg sem volt meg egy kis nathat leszamitva. Szoval nem egy problemas gyerek. Es imadom, de testver sosem lesz az biztos. Es azokat is maximalisan megertem akik nem akarnak gyereket.De akik megis akarnak: ne higgyetek az instas, agyonretusalt, beallitott, profifotos, reklamokbol elo "szuperanyaknak" es a sok rozsaszin hazugsagnak ami omlik ratok a neten.

Nekünk közel sem volt ilyen nehéz. Néhány hetes volt, amikor már nekünk kellett felébreszteni, hogy egyen. 6 hetesen már végig aludta az éjszakát.

Az első néhány hétben én is otthon voltam és váltott műszakban felügyeltük a lányunkat.

A feleségemnek a gátmetszés fájdolgált, de 6. hétre rendbe jött. A másik amivel gond volt az a melle. Nem nagyon volt teje és be is gyulladt. Végül tápszeres lett.

Szerintem a fentebbi eset a másik véglet.

Azért ennyire szerintem nem vészes, pedig igencsak sírós babát dobott nekünk a gép. :) Igaz, már 3,5 éves, lehetséges, hogy az emlékek is megszépültek valamelyest. De 2-3 héten belül születik a második, majd meglátjuk újra!

Eleinte sokat aludt rajtam, de addig én is pihentem ugye, szóval attól nem kell úgy kikészülni, hogy a baba az anyukáján akar lenni.. Ez ilyen. :) Bele lehet rázódni hamar, gondolom még a hormonok nem segítik szegény anyukát így szülés után egy héttel. Fontos, hogy ne hagyja el magát, beszélgessetek sokat. Az nagyon sokat tud segíteni, ha minden negatív dolgot ki tud adni magából!

Nem horror egyáltalán. Az első pár hét után egyre könnyebben megy. És megéri! ;)

Én is császáros voltam; és az bizony még hetekig fáj. Igaz, csak az 1. hét volt igazán rossz. Utána már egyre jobb lett.

Nekem csak a kórházi napok voltak szörnyűek: a nagy fájdalom, mellette a baba ellátása, amiben teljesen magamra voltam utalva császár után 12 órával -a csecsemősök nem vették be a gyerekem rooming in címszó alatt.

Otthon már sokkal jobb volt: a férjem átvette tőlem a baba sétálgatással való nyugtatását, így tudtam pihenni, és a hasam is kevésbé fájt.

Én nem fejtem. Anyatejet + tápszeres pótlást kapott a lányom 3 hétig, mert akkorra lett igazán tejem. Aztán szépen elhagytuk a tápszert. A sterilizáló sem megy állandóan. Heti 1x sterilizálok, máskor forró vízzel elmosom, amit kell.

Alvás terén nekünk nagyon szerencsénk van: csak a legelső éjszakán nem aludt a babám, ahogy hazajöttünk, akkor rájöttünk, hogy Ő pólyában szeret aludni, mert azt szokta meg a kórházban. Onnantól kezdve minden éjszaka 7-8 órát alszik pólyában. Most 2 hónapos a kislányom. A hasam teljesen meggyógyult, éjszaka mindenki alszik, nappal sokat megyünk, a kislányom csak indokolt esetekben szokott sírni, de akkor is könnyen megnyugtatható.

Sokkal kipihentebb vagyok, mintha dolgozni járnék.

Az egészben nekem csak a császárból felépülés volt nehéz, minden más nagyon könnyen megy (eddig).

Hát alvás szempontjából az első két honap nekünk is horror volt...

Eleve iszonyú kimerülten jöttem vele ki a kórházból, annyira lefárasztott a szülés, és olyan vashiányos voltam, hogy nem tudtam dolgokat hosszútávon megjegyezni, folyékonyan beszélni, kerestem a szavakat, és folyton szédültem. Ehhez hozzájött 4x félóra kelés minden éjjel. Ha lett volna egy császárhegem, szerintem idegösszeroppanást kapok, de így csak a gásebem kellett túlélni. Aztán jött két hónap nyugi, 7 órányi alvások éjjelente :))))) A férjem rengeteget segített, volt olyan, hogy reggel a számba kanalazta a somlói galuskát, és hozta a kávét, hogy egyáltalán fel tudjak ülni.

De a lényeg az, hogy szülésfüggő, gyerekfüggő, nem kell mások tapasztalatai alapján előre vízionálni, mert jobb és rosszabb is lehet majd. Segítseget kell kérni, nem szabad bele fizikailag és idegileg tönkremenni, mert amúgy egy idő után attól is könnyebb lesz, hogy átáll a szervezet erre az életmódra, de addig jó, ha nem merülünk ki mondjuk betegségig vagy depresszióig.

Pontosan ilyen. És erre készülj, ezt beszéld meg a férjeddel, a nagyszülőkkel, hogy ki mennyit tud/akar segíteni, hogy a legrosszabb részéből kire mit tudsz átpakolni. Gondold meg százszor, és ne virágos babaruhákat nézettek együtt, hanem abban állapodjatok meg, hogy mi lesz veled akkor, mikor már hallucinálsz a kialvatlanságtól.

Soha nem értettem, miért a legjobbra készülnek az emberek hitel felvételekor és gyerek vállalásakor, mikor célszerűb a legrosszabbra felkészülni, hogy semmi ne érjen váratlanul, ne legyen eszetlen kapkodás.