Szerintetek létezik olyan, hogy egy baba nem akar kisàgyban aludni?

A kitartó alatt azt érted, hogy hagyják sírni?

Mert akkor biztos, csak épp nem mindenki ilyen szívtelen.

Kitartóak?

Azaz egy magatehetetlen újszülöttet akkor is magára hagynak, ha az órákon át sír?

Ezt NEM kitartásnak hívják, hanem a baby érdekei és igényei semmibevételének.

Hány hetes a gyereked, hogy ilyen tapasztalt vagy? :)

Szerinted ilyen kaliberű "altatási problémáknál" dönt úgy az ember, hogy inkább maga mellé veszi, amikor a gyerekkel aludni sokkal kényelmetlenebb, mintha önállóan szuszogna az ágyban?

Naiv gondolat.

Mázlim volt mert éjszakára kiütötték magukat, de 1 gyerek tapasztalata után se tudtam nappali alvásra a kiságyba szoktatni a kicsit. 1 évesen nyögvenyelősen szokott ágyba... eladtuk a multifunkciós babakocsit, azóta alszik nappal ágyban. Mit kipróbáltam.. fehér zaj, ringatás, mellkason atatás (elaludt de mélyen alva se tudtam letenni) popsipaskolás (éjszakára bevált) de nappal semmi..

Szóval biztos van olyan, aki éjszakára hagyja a kiságysztrájkot, én bármit elhiszek..

nem jól tetted fel a kérdést, mindenki rá fog menni a sírni hagyásra, mivel az emberek szélsőségekben gondolkodnak...jó anya vagy ha magad mellé veszed, vagy egy utolsó sz..r alak vagy ha sírni hagyod :)

nem, nem erről van szó, értem a kérdést, és nem, szerintem nem létezik olyan hogy nem akar ott aludni.

szerintem úgy van, hogy a baba azt szokja meg, amihez hozzá szoktatod. mármint ha kezdetektől valóban ott altatod, éjjel Te mész be hozzá mondjuk egy kanapéra, és ha ott elalszik, akkro is következetesen és kitartóan az ágyba teszed, és ha fel kel újra és újra megteszed ezt - legyél bármilyen fáradt - ahelyett hogy mondjuk rácsatlakoztatod a cicire aztán együtt alvás, akkor szerintem minden baba megszokja a kiságyat.

más kérdés, hogy az anyák nagy része ehhez nem bír következetes maradni, vagy azért veszi magához éjjelre mert fáradt, vagy mert az az elve és onnantól kész, persze hogy többé nem marad az ágyában, ha van más opció is. Utána sem a sírni hagyás az egyetlen eszköz, számos módszer van rá hogy visszaszokjon - cumi, felvesz letesz és egyebek .

Amúgy ítélkezés nélkül írom mindezt. embert próbáló napi 2-3 óra alvással ellenni heteken keresztül, az első gyermekem soha nem vettem magam mellé, teljesen kiságyhoz volt szoktatva, ezerszer keltem hozzá éjjelente mint egy zombi úgy éltem a napjaim hónapokon keresztül.

Viszont amikor a kistesó megszületett, a nagy már nem aludt nap közben, de még nem volt ovis, így nappal vele kellett foglalkoznom, és a kicsihez ugyanúgy kelni éjjel - csak most már nem tehettem meg hog ynappal pótolom az alvást mikor alszanak, hiszen nem aludtak együtt. úgyhogy a második gyerkőcnél bizony volt hogy magam mellé vettem. Kb fél évesen lett beszoktatva teljesen az ágyába, cumival és felvesz letesz módszerrel. sosem hagytam sírni. nem erről szól a kérdés.

Az én fiam szinte sohasem aludt a kiságyban, ha beraktam mindegy, hogy ébren vagy ha már elaludt, olyan sírás lett belőle, az az igazi fulldoklós, levegőt nem vevő, hányós. Nem voltam elég kitartó, mert csak 3 hónapig próbálkoztunk a kisággyal, majd 1x elaludtam szoptatás közben vele a mi ágyunkban, és onnantól aludt majdnem reggelig, azt hiszem 1x ébredt meg, na akkor azt mondtam, hogy mindegy hogy hol, de aludjon már végre, meg persze mi is. Nappal csak a babakocsiban aludt. Dz ilyen.

A lányomat lerakom, betakarom, kicsit megsímogatom és már alszik is reggelig a kiságyban.

Én 5 hónapig 20-30 percenként szaladgáltam a szobák között az elveim miatt.Aztán rájöttem, hogy nem örültem annak, hogy 3 hónaposan forog,hogy 4 hónaposan körbe kúszik ahogy annak se ,hogy 5 hónaposan mászni kezdett.Lemaradtam róla lélekbe, mert olyan hulla voltam, hogy csak ágyat akartam folyamatosan,meg 3 órát egyhuzamban aludni.Kivizsgáltattuk a lányunk semmi baja nem volt mégsem aludt többet.Mondtam a védőnőnek, hogy már mindent kipróbáltam aztán akkor mondta, hogy vegyem magam mellé onnantól kb 4x keltünk egy éjjel.Nekem megérte, mert a csajunk kapott egy olyan anyát aki tud örülni a közös játéknak,aki nem csak azon rinyál milyen keveset alszik egyebek..Párom külföldön dolgozott akkor 2 havonta járt haza,szüleim dolgoztak segítség nem volt.De az nagy segítség volt, hogy tudtam aludni.

5 évvel később a fiúnknál már előre rettegtem, hogy milyenek lesznek az éjszakák és az első hónapok hasfájós sírásain kívül végigaludta az éjszakákat.Ma is végigalussza.A lányom meg még mindig felkel csak már feltalálja magát.Semmit nem csináltam máshogy a fiammal se.Passz.De nem egyformák a gyerekek.