Szerintetek ki számít jó anyának?

előbbi.

nála nem fordul elő az, hogy a gyereke lezüllik a legmélyebb mélységekbe, és nem fog tiszteletlen lenni a szüleivel, mikor beköszönt a kamaszkor.

Én az előbbi vagyok, bár nem tartom magam kifejezetten jó anyának, mert néha elszáll az agyam. Ilyenkor sok mély levegő vétel kell, és újra elmagyarázni, hogy pl.: miért nem nyúlhat a WC-be bele :)

Szerintem kellenek a határok, hogy nagyobb korára megfelelően tudjon viselkedni a gyerek. Az enyém 21 hónapos, de még így is néha olyan hisztit vág le akár az utcán vagy játszótéren, hogy volt már, hogy magyarázkodtam a viselkedése miatt és bizonygattam, hogy nevelem ám rendesen :) Persze egy-egy ilyen hiszti után, megvonások, és szigor van, nem túlzó mértékben, de azért tudja, hogy rosszat csinált.

nem mindegy hogy nevelsz, tehát az előbbi.

Aki mindent megenged a gyerekének a gyereke életét neheziti meg. Lehet, hogy úgy látja rövid távon ez jő a gyereknek, valószínüleg neki is egyszerűbb, de hosszú távon semmiképp.

Előbbi!! Néhány hete én voltam az, aki kisebb vitába keveredett itt, azért, mert azt írtam, hogy ne engedjék bele a gyereket a sárba gumicsizmában csak a "brahiból." Az volt a vélemény, hogy hadd menjen, olyan aranyos, élvezi! HÁÁÁt!

Én a gyerekeimet szigorral nevelem, és oltári nagy szeretetben. Igyekszem partnert(!) nevelni belőlük, nem szeretném, ha ők szolgálnának engem, de azt sem, ha nekem kellene szolgálnom őket.Az én felfogásom az, hogy a gyerek nem hülye, csak kicsi! Pszichológustól olvastam régen, hogy a gyerek keresi a saját korlátait és akkor boldog, ha ismeri is azokat. Ettől ugyanis olyan érzete lesz, hogy fontos vagyok a másiknak, törődik velem, rám figyel, megenged-tilt. Akinek mindent szabad, az úgy érzi, nem fontos ő annyira. Nekem a legnagyobb elismerés egyébként az volt, amikor a gyerekem spontán azt mondta, úgy szeretnék olyan lenni, mint anya!! (és nem kicsi már, tehát nem kétévesen mondta)

A második verzió, amit írsz, szerintem a majomszeretet. Ami többet mutat kifele, mint ami, vagyis valahol csak vmit kompenzál. Jajj, hosszú lettem, bocsi!

Reméltem,hogy nem lesz konkrét dolog amire válaszolni kell, de ha választani a 2 közül akkor sem választanám egyiket sem,mert az aranyközéputat kell megtalálni.

Mérlegelni kell kor szerint,mert a kamaszok is tudnak ám hisztizni:)De én nekik már jobban megengedném a dolgokat semmint egy 1 és 6 év közti gyereknek,mert náluk a tiltás = a halállal.

Következetesnek kell lenni, nem minden megvenni, arra nevelni,hogy szegényen is meglehet élni, toleránsnak kell lenni azokkal szemben is akiknek nincs meg minden.Én például ha akar valamit, akkor megmondom neki,hogy oké, de cserébe a csoki áráért , a zsebpénzéből kell vennie valami tartós élelmiszert a csokival egyenlő árban és azt majd ha több összegyűlt, odaadni egy rászorulónak.Így kvittek vagyunk és ő is tett legalább valami értelmeset

Aminap hallottam egy anyát a boltban a gyerekkel idézném:

"Anya csak ezt vedd meg, ha megvezsed én is teljesítem a legféltettebb kívánságod"

pfff b@sssz...aztán a nő meg elkezdett beszélni,hogy ő ilyen sz@r chipsre nem költ (oké ebben igaza is van), de hogy fennhangon hirdeti,hogy ő milyen szuper, csak mert nem vesz egészségtelen kaját XD A kiscsaj helyében én is hisztiztem volna:S

Van egy nagyon jó kis könyv, az a címe hogy Családi szocializáció és személyiségzavarok. Nekem tankönyvem volt a főiskolán, de olvasmányos és tanulságos az anyukáknak is. Néhány évfolyamtársam ki merte jelenteni, hogy minden családalapítás előtt állónak el kéne olvasni :) D. Bagdy Emőke írta.

Ebben azt írják, hogy a meleg-korlátozó nevelés a legjobb a személyiségfejlődésnek :) Tehát az előbbi. Bővebb kifejtés a könyvben! Tényleg mindenkinek ajánlom!

V.

Én ezt így nem tudnám eldönteni, még nincs is elég tapasztalatom (1 éves a babám) azt hiszem én olyan vegyes típus vagyok :) szerintem én beleengedném a pocsojába gumicsízmában:)

van egy barátnőm, neki már 10 éves a fia, ők mindent megengedtek neki az ég világon, csak azt nem ami veszélyes, azt gondoltam ez nem jó, majd meglesz ennek a böjtje

és úgy néz ki tévedtem, egy nagyon aranyos és jó kisfiú, soha semmi gond nem volt vele