Szüljek így neki? Vagy várjak, amíg ő is akar babát?

Én várnék még egy kis időt, ami alatt nem nyaggatnám, nem hoznám fel a témát. Mostmár tudja, hogy mennyire akarsz gyereket, én megfigyelném mennyire vette komolyan hogy elkezdtek próbálkozni. Abból le lehet szűrni hogy akar e vagy csak be akarja fogni vele a szádat.

Gyereket szerintem csak ugy jo tervezetten vallalni, ha mindket fel akarja. Azt te tudod magadrol, hogy egyedul is kepes lennel-e felnevelni adott esetben, es itt nem azt ertem, hogy a hazassagotok feltetlenul tonkremenne, hanem hogy nem kapnal segitseget a gyereknevelesben, barmikor mondhatna, hogy ,,hiszen te akartad, oldd meg". Marpedig a gyerekneveles meg akkor is nehez sokszor, ha mindketten akarjatok, es ha o egyaltalan nem akar, de miattad belemegy, a gyerek pedig tobbemberes lesz, alapbol alig alszol, kialvatlan leszel, de ne is legyen problemas, csak egy atlagos gyerek, aki rendesen alszik, akkor is nehez, es leszivja az embert a nap vegere. En is varnek meg, hatha meggondolja magat. Van azert olyan is, hogy a sajat gyereket az apuka nagyon megszereti, ragaszkodik hozza, de erre joval kisebb esely van, mint arra, hogy majd egyedul maradsz a feladatokkal.

Szerintem még puhatolózz. Egy gyerek nem sokáig baba, inkább az a kérdés, hogy ő most 39 évesen miképp képzeli el magát 10 év múlva vagy még később. Ha várna vele, meddig várna? Egy gyerek nem csupa móka és kacagás :), igen, sok házasságot tönkre tesz - na nem a gyerek -, hanem hogy nem ismerik egymás olyan oldalát, amit a gyerek előhoz belőlük, azt a sok különbséget neveltetésről, értékekről, álmokról, félelmekről, amik addig valahogy nem kerültek szóba. Na meg jön hozzá a kevesebb egymásra fordítható idő, megváltozott fontossági sorrendek. Nem csak egy sarokba rakható kiegészítő vagy egy alkalmazkodó háziállat, amivel most kegyesen próbálkozik, tán titokban remélve, hogy úgysem jön össze túl hamar... aztán élesben majd te foglalkozol vele, hiszen a te ajándékod, ő meg csak akkor, ha kedve van ideje lenne épp hozzá, de a kényelmét nem áldozná fel és reméli, belőled is ugyanannyi része jut? :) Így szerintem nem érdemes belevágni. Ugyanakkor ha a hosszú távú tervei között szerepel az, hogy nagyobb családban képzeli el magát, akkor nincs nagyon időtök várni, ill. nincs nagyon mire, ha most nincs akadálya, mert ő fogja legjobban sajnálni, ha 45-50 évesen gondolja meg magát. Egyébként persze mindez csak teória a részemről, az is lehet, hogy lassan szöget üt magától is valami a tiédhez hasonló vágy vagy gondolat benne, csak így kommunikál - és mint tudjuk, a legtöbb férfi nem szereti a naaagy beszélgetéseket :) Az meg természetes, hogy fél a változástól, fél, hogy valamit elront, ahogy te is félsz, pedig te tudod, mit szeretnél.

Én így nem szülnék neki.