Miért nem akar beszélni?

Ha minden igaz, 2,5-3 éves korig van türelmi idő ebben.

A fiam is ugyanez, de még pár hónap kell neki a 2 éves korig. A bölcsiben mondták, hogy hű kell beszélni ennyi idősen, de közben meg mindenhol máshol azt mondják: ez hülyeség.

Kedves Kérdező!

Mint ahogyan ember és ember között is óriásiak a különbségek, így ez igaz a kisgyerekekre is. A lányok, már sokszor 1,5-2 éves korukra beszélnek, a fiúk meg inkább később. De ne aggasszon ez Téged. Ha beszélni esetleg később is fog, viszont más képessége meg ezáltal előtérbe kerül, vagyis hamarább bontakozhat ki. "Nem lustább a kisfiú, ha csevegésről van szó... hanem talán csak megfontoltabb!" Csak figyeld meg majd, hogy aminek utána éppenséggel nem beszél, hogy valami mást meg csinál helyette. Lehet, hogy vizuális alkat, s jól hajtogat papírt, vagy szebbeket rajzol, vagy jobb a hallása, stb. Bármi lehet... csak figyeld meg. S ha felfedezel valami olyant nála, amiben látod, hogy jól teljesít a korosztályában, nos azt támogasd, abban erősítsd!

Az én lányom (!) 4 éves korára tanult meg beszélni. Be is voltam szarva, amikor 3 évesen még alig motyogott, gondolhatod. Aztán szép lassan, türelemmel és sok-sok foglalkozással, törődéssel hozzáfejlődött a kortársaihoz 6 éves korára. Onnan iskola(jó), gimi(jó)... és már a felsőfokon túl van, angolt beszéli, most németet tanul... s közben ilyen-olyan tanfolyamokat végzett. Szóval, oktatott tudásban már engem is túlszárnyalt... talán még bölcsességben nem :-) (Ja és sokkalta többet keres, mint én.)

Ezért amondó vagyok, semmiképpen NE AGGÓDJ MIATTA, csak figyeld tiszta szívvel, hogy mi az, ami neki tetszik, ami képesség most még csak lappang benne, ami sokkalta később fog tudni kibontakozni nála. Mert lesz olyan... mindenkinek van valami... csak sokszor a gyerek sem tud róla. És miért? Mert sok szülő észre sem veszi... így tehát nem is támogatja... ez a tapasztalatom. No, persze nem is könnyű észrevenni ebben a mai pörgős, rohanós szocializációban napjainkban. Magyarországon meg talán még nehezebb. Mert itt mindenki a pénzt hajtja, hajkurássza, s a gyerekkel meg (jobb esetben) az óvoda-iskola... rosszabb esetben az utca foglalkozik. Időt kell hagyni és IDŐT kell rá szánni... hogy kibontakozhasson minden kisgyerek. Ez pedig sok türelemre, odafigyelésre és törődésre int. Nem pedig odadobni neki a legjobb játékokat, legmenőbb cuccokat, okosteló, tablet, stb... s aztán nézd a TV-t gyermekem, addig is csöndben maradsz legalább, s Apa/Anya meg addig nyugton van tőled, s tud még többet dolgozni és keresni!

Szóval légy türelmes és NE aggódj! Gondolj bele: aggodalmad rajta nem segít, csak téged demoralizál.

Az ERŐ legyen Veled!

Kedves Kérdező!

Akkor meg miért aggódsz? Ha egyébként minden másban jól teljesít, annak kell örülni. Senki sem lehet tökéletes! De nem csak felnőttben, hanem kicsi korban sem, mármint a fejlődését tekintve. Tekintsd úgy, hogy amit "magával hozott"... ez az általad vázolt jelenségben (mintha visszafele fejlődne...) mutatkozik meg. Idővel kinövi ezt, ha nem görcsöltök rá! Ne is vedd észre... főleg előtte, s látványosan ne.

Valószínű, hogy tudná mondani többször is, mint csak egyszer-kétszer... de lehet, hogy játszik vele. Mármint a szavakkal. Ebben a korban még spontán és őszinte a gyerek... Nem lehet tudni, h. mit miért csinál, ami nektek szülőknek különösnek, vagy inkább természetellenesnek hat.

Egy dolgot tudtok csinálni, amit érdemes: Otthon, vagy bárhol együtt vagytok, helyesen és szépen artikulálva beszélni, beszélgetni előtte. (Énekelni, dalolni, dúdolni, fütyülni, dallamosan beszélni, stb. is!) De nem feltűnően, oktatólag, hanem csak természetesen...(Nem hadarva és nem rövidítésekben, mint pl. "Kössz" ehelyett "Köszönöm szépen", "Lécci!" helyett "légy szíves...", stb.)

S mindemellett már csak arra kell ügyelnetek(szülőknek, rokonoknak)... a szavak helyes használatára.

S ezek betartása után, amennyiben évek alatt sem változna, esetleg romlana a helyzet... akkor kellene komolyabban fontolgatni gyermek-pszichológus közbelépésének igénybevételét.

Megjegyzem, érdekes módon... sokszor az derül ki ilyesfajta gyermek-vizsgálatoknál, hogy nem is a gyereknél keresendő az alapvető ok, hanem sokkal inkább a szülőknél, illetve környezetében... mert hogy minden gyermek (ebben a korában) elsősorban a szülők között szocializálódik... s ha valami nem gömbölyű a gyermek körül (a családban)... a kicsi gyerek nagyon érzékeny "műszer". Mindent érzékel, csak elmondani nem tudja azt, amit érez...

Majd figyeld meg, egyszer csak beindul a beszélőkéje úgy, hogy le se tudod majd állítani.

At ERŐ legyen Veletek!