Életemben nem éreztem ilyen dühöt. Elegem van már a férjem pereputtyából. Ti mit tennétek?

Apósomék nagyon tehetős emberek, de soha egy normális cuccot nem vennének egy szem unokájuknak. Nem is ez a legnagyobb baj, tudtam a házasságunk előtt is mire számíthatok. Régóta érnek a dolgok, de most betelt a pohár. Nem elég, hogy sz@revők, még a gyerekre sem tudnak egy percet sem vigyázni. A férjem mindig azzal jön, hogy milyen keveset vagyunk ott, és nem szeretem a szüleit. Ha egy napot ott töltünk én este hulla fáradtan esek össze mert csak a gyerek után rohanok, hogy valahonnan le ne essen, valamit le ne nyeljen stb. Nyűgös, nem a saját helyén van egész nap nem alszik. Mindegy én toleráns vagyok egy héten 1 napot kibírunk, apa miatt.

Ha valami rendezvény van mutogatják a gyereket, hogy az Ő unokájuk aztán ha nyikkan egyet nyomják vissza anyának.

Apósomnak most hétvégén eszébe jutott, hogy egész nap 5 percet foglalkozzon a gyerekkel mikor már indultunk. Azt mondta ő kiviszi a kocsihoz míg mi kihozzuk a cuccokat. Mire kiértünk, anyósom zokogott és a gyerek is sírdogált az após ölében. Semmi semmi, monda após, mire anyósom kifakadt, hogy elengedte nagyapa a gyerek kezét és a 15 hónapos babám, mint az őrült kirohant az útra és majdnem elütötte egy kocsi.

A férjem betuszkolt az autóba, hogy neki ne menjek az apjának és hazajöttünk. Azóta is a hideg ráz.

Véletlen? Most esik le, hogy ha elviszi a gyereket 5 perc és a gyerek ordít, elesik, odazárja a kezét stb, csak én mindig ráfogtam, hogy véletlen, de már tudom ,hogy nem.

Soha egy másodpercre sem fogom ezentúl rájuk hagyni a gyereket, ha ott leszünk még a Wc-re se fogok kimenni az tuti.

Kicsit hosszú lett de forr bennem a düh, muszáj volt kiírnom magamból.