A férjem nem akar kettesben maradni a babával. Mit tegyek? Később is ez lesz? Jogos, hogy rosszul esik?

Semmit ne csinálj.Várj még 8 napot mire megszokja a férjed és látja, hogy ő is képes megnyugtatni.Az ilyen tapasztalatokat az idő hozza, hisz írod, hogy első gyerek a férfiak pedig csak akkor szembesülnek igazán azzal, hogy baba van mikor már megszületett, míg nekünk nőknek a 9 hónap is barátkozás míg a pocakba van.

Mivel azt írod, hogy úgy alakítja a napját nyilván ha megjön a rutin otthagyhatod őket órákra is.

Szerintem a legkevésbé sem jogos, hogy rosszul esik neked.

A férjemnek ez nem okozott gondot, én is aggódtam volna, ha így áll hozzá, mert csak a gyakorlattal tud tapasztalatot szerezni. Nem. hiszek abban, hogy majd ha nagyobb lesz, többet mer.

Mondjuk nálunk nem volt kéznél nagyszülő, így kénytelenek voltunk mindketten hamar belejönni.

Hát minden elismerésem, én 8 naposan még ülni se tudtam a gátam miatt.. 😂

Amúgy meg igen, amíg az anya 9 hónapon át készült, hormon és minden ügyileg - pl az ösztönös dolgok, minthogy hogyan kell fogni egy gyereket vagy megnyugtatni - addig apuka csak külső szemlélő volt.

Én sem vártam el a páromtól, hogy egyből “elkérje” és ő gondozza egész nap. Vagy akár csak egy délután. Végül persze pozitívan csalódtam, de ez a gondozási biztonság minden családban máshogy és máskor jön el.

Megjegyzem, nálunk pl evési gondok voltak, a fiamat 1 éves koráig csak én tudtam etetni, mert folyton félrenyelt. Úgyhogy a fél napos elfoglaltságok későn jöttek el az életembe.

8 naposan nem szerettem volna sehova se menni, nem tudok semmi olyat ami miatt elmennék (életveszélyes betegséget leszámítva).

Így aztán nem tudom, a férjem maradt volna e egyedül szívesen bármelyik gyerekünkkel is.

De ha etet fürdet pelenkáz és még éjjel is felkel, szerintem egy szavad se lehet...

Ne tápláld magadban ezt az érzést hogy neked ez milyen rosszul esik és jaj biztos ilyen lesz később is...

Mert az elvárásod szerintem nem reális, és nem fair a férjeddel szemben.

Ő is mondhatná a haverok között (már ha férfiak bármi ilyesmiről beszélgetnének...) hogy a felesége már 8 napos gyerek mellől elvágyik ...

Sokan kezüket összetennék segítőkész apuka és ugrasztható nagymamák birtokában.

Édes Istenem, ennyi kretént... :D

Mi az első gyereket 6 naposan hoztuk haza, másnap reggel itthon hagytam az apjára, aki ugyanolyan jogokkal, kötelességekkel és - a szoptatást leszámítva - ugyanolyan képességekkel rendelkező szülője a gyereknek, mint én. Beültem a taxiba, elmentem a kórházba, kiszedte az orvos a varratot, aztán hazajöttem, és a gyerek ugyanúgy aludt, mint amikor elmentem. Biztos volt ez is egy óra. Aztán aznap este altatás után - kapaszkodjatok meg - lementem sétálni. Szar anya vagyok, de a 6 nap után, amit a kórházi 30 fokban töltöttem, szükségem volt a friss januári levegőre, és a mozgásra is, hogy ne kapjak trombózist a műtét után. Aztán másnap elsétáltam a dmbe és a Rossmannba egyedül, vettem melltartóbetétet, mert gyorsan fogyott. Szörnyű, igaz?

Ha az újszülöttet szerintetek nem szabad az apukára bízni, akkor majd ne rinyáljatok, hogy válás után sem akar vele igazán foglalkozni, vagy hogy nem jár szülőire, és minden rátok hárul.

Fogalmatok sincs, mi dolga a kérdezőnek, de nyilván bulizni megy, igaz? Az nem lehet, hogy fogászati kezelésre megy, benőtt a lábkörme, a nagymamáját látogatja meg az idősek otthonában, vagy bármi ilyesmi? Miért lenne elege a babából azért, mert más dolga is van, ahová egy 8 napost még nem vihet magával? Nem az árt a babának, hogy az anyukája elmegy otthonról 1 v 2 órára, hanem az, hogy itt fröcsögtök rá, és szaranyázzátok.

A kérdésre válaszolva:

Az nem jogos, hogy rosszul esik, ez nem egy ellened elkövetett merénylet, csak fél, hogy nem tud megfelelően gondoskodni róla nélküled. Én inkább segítenék ezt a félelmet leküzdeni, és nem a mamát hívnám.

adj időt neki, sok apukának idő kell!

míg neked hónapjaid voltak, hogy tényleg megbarátkozz vele, egy pasi valahogy csak akkor fogja fel, hogy baba van a házban, ha már ott van mellette.

Segít, dicsérd, támogasd, mutasd ki feléje is a szeretetet (nagyon fontos, mert ilyenkor nagyon elhanyagoltnak érezzük hirtelen magunkat) és apró lépések. Mindig találj ki egy pár másodperces feladatot neki, amit ő csináljon mert neked "hirtelen ki kell menni a WCre" és előbb-utóbb már képes lesz idegesség nélkül megcsinálnia