Érezted már azt, hogy. -nem jól csinálod? -hiába próbálkozol, nem sikerül? -azért nem csinálja, mert nem foglalkoztál vele eleget (pedig már untad, mert annyit mondtad és mutattad)?

-azért nem tudja,nem csinálja,mert későn kezdél vele foglalkozni (más gyerek már rég csinálja;rég eszi;rég issza;rég egyedül"szindróma")?

Én ezekkel a kérdésekkel tudom magam ostorozni egész nap.A kétségbeesés netovábbja vagyok,ha éppen csak ketten vagyunk otthon a kisfiammal(ha plussz társaságom van,akkor nincs probléma).Rettentő aggódós vagyok.Tisztában vagyok vele,hogy minden gyerek más és egyik hamarabb,másik később csinál dolgokat;de én állandóan azt érzem,hogy "le vagyunk maradva",vagy egyáltalán nem csinálunk valamit,és erről csak én tehetek.Pedig mindent szorgalmazok,mindent próbálunk csinálni,amit korának megfelelően "kell",de erőltetni nem akarok semmit,mert úgy vettem észre,ha erőltetek valamit,akkor pont az ellenkezőjét érem el.

Szóval a legnagyobb problémám az,hogy kisfiam 1 éves és nem iszik egyedül cumis üvegből(nem fogja).Szinte minden egyes evéskor(napi két tápszer),és iváskor is próbálom tőle elvenni az üveget,hogy ha kell neki,igenis fogjon rá.Rá is fog,de mivel evés-ivás közben nem emeli az üveget ,én segítek,egy ujjal emelem,mihejst ezt megérzi,elengedi.Próbáltam már többször úgy is,hogy nem segítek,de úgy képes "hiszti" után,akár nem is enni,inni.(és ez a kezdetektől így van).És még ezer más probléma...

Egyébként egy gyönyörű,egészséges,sajtkukac :) kisfiú.Az 1 éves státuszon nem "aggódott" semmin se a védőnő,sem a doktornőnk.

Tényleg velem van a baj? :(