Kapuzárási pánik miatt kisbaba? Mit tennétek ilyen helyzetben?

A férjem 48 éves, én 27 vagyok. Az utóbbi időben egyre jobban előjött rajta a kapuzárási pánik, nem fogadja el, hogy telik az idő, és már nem bírja pl. úgy a sportot, mint 35 évesen. Régen is figyelt magára, az öltözködésére, de amit mostanában csinál, az borzalom... Folyamatosan veszi a drágábbnál drágább krémeket, vitaminokat szed és most kitalálta, hogy a szemét is megműtteti, mert biztosan nem fog szemüveget hordani, és hogy ez neki nem az öregség miatt van, stb. Most azt is kitalálta, hogy ő megcsinálja motorra a jogosítványt és motorozni fog. Közben folyamatosan vásárol, úgy öltözködik néha, mint egy kamasz és mindenből a legújabb kell neki. De közben a telefonját alig bírja kezelni, a tv-ket nem bírja bekapcsolni sem sokszor. Ráadásul most a lányával nagyon összevesztek, 3 hónapja nem is beszél vele. Mert a lánya nem akarja elvégezni azt az egyetemet, ahol a férjem végzett, ő meg ezen kiakadt. Rettenetesen viselkedett, elhordta mindennek a lányát, meg hogy többet hallani sem akar felőle... Most pedig felhozta, hogy legyen gyerekünk. Pedig eddig ő is tartózkodott ettől, mert hogy neki elég egy gyerek, nem akar újra pelenkázni, éjszakázni, lemondani a normális, minőségi szórakozásokról.Nekem 20-25 évesen eszembe sem jutott, hogy gyereket szüljek, egyetemre jártam, utazgattunk, buliztunk és nekem sem hiányzott, hogy lemondjak bármiről egy kisbaba miatt. Utána elkezdtem dolgozni, építem a karrieremet, elfoglalt vagyok. Még az esküvő után is beszéltünk erről és megegyeztünk abban, hogy nem kell gyerek, jól elvagyunk mi így. És én ezt így is gondolom jelenleg is. De ő egyre többször jön ezzel, meg hogy az egyik barátunknak is 51 évesen lettek ikrei, és teljesen megfiatalodott tőlük. Szóval szerintem neki most azért lett egy ilyen "fontos", mert retteg az öregedéstől, és ez is csak egy eszköz lenne neki, hogy ne szembesüljön azzal, hogy már sosem lesz fiatal.

Szeretem nagyon, jó a házasságunk is. De az eléggé megijesztett, ahogy a lányával viselkedett, meg ahogy jelenleg is hozzááll szegényhez. Pedig normális lány, az egyetlen "bűne", hogy ő más beállítottságú, mint az apja, és másfajta dolgok érdeklik. Mielőtt kiderült ez az egész továbbtanulós cirkusz, az apja folyamatosan mézes-mázas volt vele, mindent első szóra megkapott, hozta-vitte folyamatosan, most meg beszélni sem lehet erről, vagy a lányáról itthon.