Észevettétek? Minél többedik baba, annál inkább akarja leadni éjjelre (meg napközben is, ha teheti) az anyja a kórházban a csecsemősöknek.

Milyen statisztika alapján vontad le ezt a konklúziót? Linkelnel hivatalos adatot? Vagy csak "népi megfigyelés" az alapja?

3 gyermekem van, mind normál szüléssel, és az első viselt meg legjobban, így ő volt a legtöbbet a csecsemősöknel. Sőt, a harmadiknál sikerült a VIP szobát megkapni, így sokszor együtt volt a teljes család. (Mielőtt belekötnél, mindnel igenyeltük a szobát, de épp foglalt volt.)

A szülő nők nagy részét nem ugralja körbe a család, nem azért, mert rossz a viszony, hanem mert ők is dolgoznak, vagy épp olyan időszak van, amikor nem szerencsés (okt-marc) különböző vírusok miatt. Sőt, sok helyen az apa sem vesz ki minden szabadságot az elején.

A férjem épp egy új diplomát szerzett levelezőn, amikor a második született, ez nem büfé szak, kötelező jelenlét, fontos ZH-k, plusz épp a munkájában is nehéz időszak volt, egy projekt lezárása főnökként, igy nem sokat volt otthon az első hónapban. Később viszont hetekig csak napi 2-3 órára járt be dolgozni, épp csak aláírni, megbeszélések, és jött haza. Szerinted ő rossz apa, hogy így döntött?

A harmadiknál én kértem, hogy ne legyen itthon, mert később a pár pár hónapos gyerekkel (na meg a két nagyobbal) elmentünk egy hétre decemberben pihenni, így a szabadságát erre tartogatta. (Tudom, ebbe is beleköthetsz, de a legnagyobb már iskolás volt, onnan már nem kérhetjük ki csak úgy bármikor, ja és a pihenés jól sikerült, azóta is többször voltunk így, szünetekre igazitva)

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Nem tudom, hány gyereked van, milyen idősek, de túl nagy a szád, és meggondolatlan, gyerekes vagy. Nem ismered a sorsukat, nem tudod a döntéseik okát, inkább hallgass.

"Elvitte a nagymamája, nem idegenre lett bízva. Nem én KÉRTEM!"

Odaadtad = lepasszoltad. Pont.

Más meg a kisebbet. 1:1.

Nem beszélhetsz semmiféle erkölcsi fölényről.

A nagyobbat leadtam, a kicsit nem. Császáros volt mindkettő és már az első éjszaka kint hagyták, de a nagynál szerintem jobban meg voltam ijedve magamtól és nagyobbnak éltem meg a fájdalmat, na meg jobban féltem vele tök egyedül maradni (akkor nem volt szobatársam, másodjára már igen)... így visszatoltam keservesen megküzdve a hosszú úttal, haragudtak is rám a csecsemősök, meg úgyis hozták vissza 4 óra múlva, szerintem addig aludt.

Nálunk is ajánlkoztak a nagyik, hogy elviszik a nagyot, de nem akartam, hogy úgy érezze, kitúrták itthonról, meg hát négyesben kellett összeszoknunk, mindenkinek a szempontjából. (De nagyon sokat segítettek, mert a szuperanyaságtól igen messze álltam és állok...)

Kiíratja magát az apuka táppénzre...

Hát ez jó. Az erkölcscsősz táppénzcsalásra buzdít.

Én nem tudom hol élsz, de nálunk már nagyon ritka az az orvos, és magas a "díja" aki kockáztatja a praxisát, betegség nélküli táppénzre írással. Sőt, már csak nagyon indokolt esetben van táppénz.

Eszem megáll.

Én meg azokat a nőket nem értem amilyen te vagy, akiket csak azért mert szült, férjecske meg nagyik hada ugrálja körül, mint egy magatehetetlent. Én hazajövetel napjától is csináltam mindent, amit kellett, a nagyobb gyerek is itthon volt velünk. Férjem is szabin volt és persze ő is babázott meg mosogatott, stb., de nem voltam királynőként körülugrálva mert nekem nem volt rá igényem/szükségem.

Szóval te meg otthon voltál puhánymami, tehát egy szót se szólhatsz. El nem tudtam volna képzelni hogy hazavisszük a picit, erre a nagyszülőknek hagyom hogy a nagytesót elvigyék.....ő is nagyon várta a kicsit és nagyon szép emlék maradt az első néhány összeszokós hetünk együtt.

"Mi az, hogy otthon nem tud pihenni? :D

Engem körbeugrált az egész család"

Na ez az amit felnőtt nőként meg én nézek le. Ez minden, csak nem szuperanyu szóval ne legyen ekkora nagy arcod. Játszhatod az eszed hogy nem érted miért akar valaki a kórházban mielőbb felépülni, de te otthon az első időkben bevallottan is csak döglöttél és a családot vitte a hátán a teendőket a szoptatáson kívül. Iszonyúan lenézem az ilyen szétkényeztetett tunya hercegnőmamikat.

Pedig az én családom is ajánlkozott, de nekem fura lett volna hogy fekszem mialatt a családtagjaim ugrálnak nekem és a nagyobb gyerekemet szórakoztatják ahelyett, hogy ÉN lennék vele miután 3-4 napig nem lehettem vele itthon!

Kérdező, de egy szánalmas nyomoronc vagy!

Mást próbálsz a gyakorin köpködni, a lepasszolt gyerekeddel együtt.

Te szerencsétlen, ostoba szárnyas, te.

Az ilyennek mindig ócska élete van. Aki jó, az nem nyit ilyen kérdéseket. Elvégre valamit neke dis ki kell találnod, amiben jobblehetsz, mitn más, ha már IQ-ban, végzettségben, empátiában, anyagi helyzetben, házasság minőségében, fizetésben, alakban, sportosságban, anyaság minőségében sem sikerült ...

Ostoba csirke.

"Ez ugyanolyan ,,bűn" szerintem, mint az, amikor otthon van az anyuka a kisebb testvérrel, de mégis bölcsődébe adja a nagyobbat... Érted, nem muszáj, lehetne otthon, a kis megszokott környezetében, de nem, mert inkább lepasszolja idegeneknek.

Na mindegy. Biztos én vagyok a sz.ranya."

IGEN. Az vagy. Ne is legyenek illúzióid. A gyereked ugyanilyen kicsinyes, ostoba, unatkozó szerencsétlenség lesz, mert ezt tanítod neki. A nagy szuperanyaságban ráérsz mással foglalkozni és azon csámcsogni.

Gratulálok. A húszezer forintos "minőségi" babafotóidat meg muszáj volt idehozni, nem igaz? Láttam már olyat, ami ennyibe került. Pont úgy is nézett ki.

A helyedben nagyon mélyen magamba szállnék ott vidéken, ahol laknék, és szétunnám magamat "anyaság" címén, ezért mást próbálnék meg kibeszélni.

Kérdező, te nem vagy komplett. Ismeretlenül ítélkezel másokon. Más szemébn a szálkát is, tiedben a gerendát sem?

Ostoba nő vagy.