Teljesen kivagyok! Másnak is ennyire szerencsétlen és problémás a családja?!?

Ne haragudjatok de ki kell öntenem a szívem, ki kell beszélnem magamból mert lassan megőrülök! :( 13 hónapos a babám. Jóformán egyedül nevelem, mert páromra egyáltalán nem lehet számítani, szinte sosincs itthon, ha mégis, akkor is dolgozik, vagy keres valami egyéb elfoglaltságot magának. Magától eszébe sem jut hogy törődjön, foglalkozzon a gyerekével, ne adj isten, segítsen valamit! Nekem nincs családom, akik vannak, messze vagy nem vagyunk közeli kapcsolatban. Csak anyósra számíthatnék, de már rá sem. Ha megkérem néha havonta 1-2 alkalommal hogy vigyázzon a picire, egy-két órát, mindig csinál valami galibát! Rosszul pelenkázza be, rossz kaját ad neki, elfelejti órákig megitatni és még sorolhatnám. a szomszédos kerületben lakik de van hogy hetekig nem jön át,pedig simán jöhetne, csak nála más a fontossági sorrend, mindig van valami "nagyon fontos dolga". Imádja a kicsit azt tudom, de mégsem jön és ez engem bánt. Nem segíteni csak vele lenni. Ugyan ez van a többi nagyszülővel és dédikkel.Persze "elméletben" mindenki odavan érte, mindenki hiányolja, meg mondja hogy jaj, olyan rég látott, hogy fel sem ismer és hasonlók. :( Kivagyok, teljesen egyedül vagyok heti 7 nap a gyerekkel, mindenki annyira várta, akarta és most meg senki felénk se néz!! Az apjának úgy kell könyörögni meg veszekedni vele, hogy amikor lenne szabadideje ne csináljon magának más programot hanem legyen velünk, a gyerekkel.

köszönöm, hogy meghallgattatok.