Le tudja írni valaki, hogy neki miért olyan fontos, hogy adott nemű gyereke szülessen?

Mindig fiút szerettem volna. Sosem jöttem ki jól lányokkal, nőkkel. Két bátyám van, a rokonságban, szomszédságban is fiúk voltak többségben. Egyszerűen nem tudtam elképzelni hogy szeretni tudnék egy kislányt. Sokáig ezért sem akartam gyereket mert mi van ha lány. Valahogy fájt a gondolat hogy az apjának lesz egy új "nő" az életében. Tudtam hogy ha kislány akkor az apja kedvence lesz. Én egy kisfiút szerettem volna aki hozzám ragaszkodik jobban. Persze tudom hogy ez nem a nemtől függ.

Amikor terhes lettem rettegtem attól hogy lány lesz. A párom nem tudott elkísérni arra az ultrahangra amin valószínű volt hogy kiderül a neme. Az orvos látta rajtam hogy nem vagyok nyugodt. Amikor ki mondta hogy úgy néz ki hogy kisfiú, hatalmas kő esett le a szívemről. Onnantól kezdve tudtam felhőtlenül élvezni a babavárást.

Sosek tudtam elképzelni magam lányos anyaként, mindig fiúkat láttam magam előtt. Az elsőnél csak a szülésnél derült ki a neme, a másodiknál a 19.héten.

Mind2 fiú lett, bár nem bántam volna a lányt sem.

Nem értem a felfogást, hogy jaj a lányok törődőbbek. Nem igaz. A lányok kétszínűek, átverik a másikat, kibeszélnek mindenkit, és nagyobbként képesek egy óriási hisztit kiverni, ha valakinek ugyanolyan a felsője, mint a másiknak. Felnőttként vagy törtető karrierista feministák, vagy lelkironcsok. Legalábbis végigkísérte az életemet, ez a mentalitás. Nem, nwm volt minden lány/nő ilyen, de sokkal szívesebben dolgoztam vagy haverkodtam pasikkal, mint nőkkel, mert a pasik természetükből adódóan őszinték, nem kertelnek.

Talán ezért akartam mindig fiúkat. Nem tudom. Vagy csupán rossz példák voltak előttem, de így érzem jól magam.

Én azért szeretnék lányt, mert a családomban (testvérem, unokatestvérek, unokahugok) mind lányok. Így sosem voltam közeli kapcsolatban fiú gyerekkel és egy lányt így jobban el tudok képzelni. De nyilván az sem lesz baj, ha fiú :)

Párom bangladesi és azt mondja, hogy az ő kultúrájában szerencsét hoz, ha az elsó gyermek lány. De ő is ugyan úgy örülne egy fiúnak is.

Egy bátyám van, a családban is én voltam anno az első lány, egyébként csak fiúk születtek. A férjem családjában is mindenki fiút szült. Magamat sem tartom kimondottan csajosnak, a fiús dolgokkal jobban elvagyok. A háziállataim világ életemben hímneműek voltak és tudatosan választottam mindig így. Ennek megfelelően világ életemben fiús anyukaként képzeltem el magam.

A férjem viszont lányt szeretett volna. Persze nem mindenáron, ő is azt mondta, hogy az a lényeg, hogy egészséges legyen, de inkább kislánynak örülne, mert ő lányos apának képzeli el magát.

Erre magamban nagyon rágörcsöltem mikor teherbe esetem, hogy úristen mi lesz. Majd kb 6-7 hetes terhesen azt álmodtam, hogy kislányom lesz (ezzel egyszerre a nevét is megálmodtam). Leírni sem tudom milyen érzés volt, de egyszerűen végigfutott rajtam, biztos voltam benne, hogy lány lesz és teljesen át is állt az agyam arra, hogy lányt szeretnék.

37 hetes terhes vagyok és lány lesz :)

És nem dőlt volna össze a világ ha fiú lesz mégis. Ahogyan korábban magától átállt az agyam, úgy ez később is megtörtént volna ha máshogy alakul.

Nekem nem feltetlen fontos, de szeretnem, ha kisfiu lenne. Van 5 unokahugom, kellene kozejuk egy kisfiu, aki megrangassa a copfokat :D

Persze ha kislany lesz, akkor is nagyon fogunk orulni neki, lanynevunk mar van, fiu meg nincs :)

Utolsó, én nem tartom cukibbnak a lányokat. Sőt!

Állítom, a fiúk cukibbak, menőbbek és ezerszer jobban lehet öltöztetni, mint a lányokat, mert nem csak 1 szín 20millió árnyalata van vattacukros kiadásban.