Normális érzés ez így 18évesen?
Alig várom hogy saját kis családom legyen, normális férfi az életemben, aki szeret és óv minket. Szeretnék kisbabát is. Annyira nagyon szeretem a gyerekeket. Annyira imádom nézni amikor ilyen fiatal szülők toljak babakocsiba a picike babájukat. Olyankor a szívem megtellik szeretettel, és még inkább érzem azt hogy nekem erre van szükségem. Nem arról van szó hogy unott vagyok vagy nem szeretnék kimozdulni, mert eljárok bulizni, nagyon sok barátom van. Nekem ez egyáltalan nem fájna ha a családommal lehetnék. Sokan mondják hogy ne akarjam tönkre tenni az életem 18évesen egy gyerekkel.... Ez annyira visszataszító szerintem amikor ilyent mondanak hogy egy gyerek tönkre teszi az életem... Tudom nagyon jól, hogy mennyi felelősséggel jár egy baba! És azon munkálkodom már most ilyen fiatalon hogy mindent meg tudjak adni az én kisbabámnak ha egyszer születik! :) Tervezgetek már most... Annyira boldoggá tesz maga a gondolat is hogy egyszer én is ANYA leszek hogy el sem tudom mondani! 😊 Most sikeresen érettségiztem, ez is egy plusszot adott ahhoz hogy alapozzam a jövőm! Suliba is felvettek, kozmetikusnak fogok tanulni még két évig! Annyira boldog vagyok és izgatott!
Más is érez ilyeneket ilyen fiatalon?
18|L
Kérdező!
Annyira szépen írtál, hogy teljesen elérzékenyültem és szívből kívánom neked, hogy anyává válhass minél hamarabb, mert te tényleg nagyon vágysz rá és úgy vélem, ez az érzés az alapja az igazi, igazán jó babavárásodnak! :)
A kérdésedre a válaszom: nem, soha nem éreztem ilyet - pláne ilyen fiatalon és fel sem akartam nőni.
Aztán az élet ráösztökélt a továbblépésre, azóta tudom, hogy pl. mivel jár egy gyerek és nem biztos, hogy még egyszer bevállalnám, ha tudom, amiket most tudok....
De nyilván mindenki szeretne családot, gyereket és ez a normális stb, csak azzal nem lehet előre számolni, hogy mivel is jár ez majd a gyakorlatban és hogy akkortól számítva gyakorlatilag megszűnik a saját élet.
De ez az önfeláldozás/gyerekvállalás lényege.
Szép, hogy benned ilyen fiatalon ez már megfogalmazódott és kívánom, hogy találj a célodhoz megfelelő társat/apát is! :)
Én is így érzek.
De ami fura, hogy soha nem voltam egy bébiszitter/babázós alkat, de biztos vagyok benne, és már most is érzem, hogy a sajátjaimmal máshogy lesz ez.
Ha az anyám teherbe esne (ami a kora miatt már 99%,hogy nem fordulna elő), akkor a 19 éves fejemmel már nem tekintenék rá testvéremként, pont azért, mert már érzem magam elég érettnek, és felnőttnek ahhoz, hogy pár éven belül férjhez menjek, és szüljek.
Persze...előbb az egyetem, de minél több időt akarok majd tölteni velük, mert nem a bölcsődének szülöm őket.
Nem tudom megérteni azokat a korombelieket, akik pasiznak össze-vissza, jönnek a “komoly” kapcsolataikkal, de még hosszú távon sem akarnak egy gyereket sem. Szerintem ez elszomorító.
Botrány, hogy a mai fiatal felnőttek örök életükre a tini világukat élik, és nem akarnak felnőni, felelősséget vállalni valakiért.
...Inkább letudják az egészet egy kutyával, mert az 15 évnél tovább úgy sem él.
Szerintem teljesen normális amit érzel. 30-40 éve és régebben teljesen természetes volt, hogy 18-20 évesen szültek a nők. Csak manapság néznek furán az ilyenre. Ami persze olyan szempontból érthető, hogy amíg nincs hol lakni, nincs pénz eltartani, pláne, hogy amíg megfelelő apának való férfi sincs addig várj még vele. De az érzés, hogy nagyon szeretnéd teljesen természetes és normális ebben a korban!
Két gyermekes apuka vagyok. Tényleg rengeteg öröm, de rengeteg feladat is van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!