Visszafordítható még ez az érzés?
Az egész azzal kezdődött, hogy az előző kapcsolatomban a párom idősebb volt nálam, lényegesen. Neki már volt egy kisfia és a kapcsolatunk elején elmondta, hogy ő nem szeretne gyereket, korrekt volt.
Én akkor még komolyan azt gondoltam, hogy ez nem lehet akadály. Aztán teltek az éveke és mégis csak úgy éreztem, hogy szeretnék anya lenni. Felvetettem egy párszor a dolgot, de pontosan tudtam, hogy a párom hogyan viszonyul a dolog, így sikert nem is vártam. Hónapokig tartó szenvedésen mentem át emiatt. Egyre jobban belelovaltam magam a dologba, sírtam, ha elment mellettem egy terhes nő vagy egy kisgyerekes anyuka. Aztán a dolog odáig fajult, hogy bementem egy bababoltba és vettem egy takarót. Persze nem kellett sok idő, hogy tudatosítsam magamban, hogy nem vagyok normális, ez már beteges.
És ekkor következett be életemben a hatalmas változás. A takarótól megszabadultam amint lehetett, helyette egy teljesen új életstílust kezdtem el kialakítani tudatosan. Kezdtük azzal, hogy vettünk egy kutyát, amit naponta legalább egyszer muszáj megsétáltatni (nagytestű, meg van bolondulva, hogy nem visszük sétálni), elkezdtem minden nap sportolni, edzőterembe járni és elkezdtem a munkaidőmön túl is munkát vállalni (nem lett volna muszáj, előtte is jól megéltünk), új hobbiknak kezdtem el élni és rengeteget utaztunk a párommal. De ennek volt lelki része is. Elkezdtem megfigyelni és felfigyelni arra, hogy milyen hátrányai vannak az anyaságnak. Például az időhiány, vagy mivel én hízékony típus vagyok a súlyfelesleg és ekkorra már jelentős változás volt rajtam megfigyelhető a sok edzés miatt. De ez csak egy pár dolog a rengetegből.
Jó is lett volna így. De időközben tönkrement a kapcsolatunk. A mostani párom meg azonnal azt mondta, hogy szeretne gyereket. Én elmondtam, hogy számomra elképzelhetetlen, de szerintem nem vette komolyan a dolgot. Azt hitte ekkorra megváltozik a véleményem, de nem!
Hihetetlen, mivel korábban annyira akartam! Magamra sem ismerek. Rosszul vagyok a gondolattól is, már nem akarok máshogyan élni. Elmondtam neki, nem csaptam be. Ő azt mondja, hogy ahogyan képes voltam a rossz oldalit észrevenni az anyaságnak, úgy képes lennék a jót is. Ez igaz lenne? Én már nem tudom. Jó lenne megint annyira babát akarni, mint korábban. Érezhetek még így?
Tönkreteszed a testedet, a bankszámládat és a sikeres, szép új életedet is a gyerekvállalással.
Rúgd ki ezt a figurát, és keress olyat, aki nem akar rábeszélni hülyeségekre.
Ketteske még nem szült, ne is adj a véleményére.
A szülés nem teszi tönkre a testet. Nem minden esetben, de ki lehet gyorsan is heverni.
A bankszámla meg...majd boldogítja élete végéig, mikor a "normális pasi" ott hagyja,mert tudja, mi az igazi érték?
Mivel annak idején csak azért mantráztad, hogy nem kell a gyerek, hogy megtartsd a kapcsolatod, holott valójában vágytál rá... így persze hogy érezheted ugyanazt, csak le kell építened a hazugságokat, amiket bemeséltél magadnak.
Ha soha nem akartál volna gyereket, akkor nem ezt mondanám. Akkor a mostani pasit kellene elhajtani, hogy olyanra akar rávenni, amit nem akarsz...
Kedves 2#-es,ha te egy gyermekben annyit látsz hogy tönkretesz,akkor egy idióta vagy!! És te sose szülj kérlek,inkább a bankszámládat babusgasd.Ennyit rólad.
Kedves kérdező:
Én úgy gondolom,hogy az eddigi életed egy ,,színjáték,, volt. Ott van még benned hogy anya akarsz lenni,csak totál elnyomtad magadban,mert nem volt megfelelő párod ehhez. Most itt van az alkalom,egy normális párt sodort melléd az élet,ne szalaszd el. Lehet családod,lehet(nek) gyermeke(i)d!! Igen nem fogok hazudni,tényleg vannak nehezebb napok amikor a gyermek hisztisebb,nyűgösebb mert épp beteg vagy fogzik,vagy fáj a pocija,de hihetetlen boldogság!! Egy gyermek a legszebb ajándék amit az élet csak adhat! És gyermek mellett is lehet énidő..ugyan úgy járhatsz sportolni,fodrászhoz vagy bármi..nekem 2 gyermekem van,és egy csodák..napról napra látni ahogy fejlődnek,ügyesednek,és amikor megölelnek és puszit adnak..soha semmiért nem adnám őket,és nem cserélnék egy gyermektelen nővel!
Én drukkolok neked hogy sikerüljön leépíteni ezt a falat amit magad és egy baba közé húztál fel!
En szerintem te veled valami nem okes es meg finoman írtam. Ha babat akarok nem állok ossze olyannal aki nem. Nagyon nagy hianyossagokra utal ha elnyomod a saját erdekeidet meg osztoneidet egy pasi miatt. Megalazkodsz az o akarata elott. Aztán meg kepes vagy nyihogni azon, hogy uezt teszed meg valami szerencsetlennel.
Szerintem at kellene gondolni ezt megegyszer... Nem inkabb azzal van gond, hogy az idosebbtol akartál babat ettol a pasitól meg nem...? Es ez nem a gyerekvallalas elonye-hátránya fele fog elbillenni, hanem az hogy az elso kapcsolatban te alárendelt vtal itt meg dominalsz es a kis lelked örül ennek.
Talan ha találnal egy pasit aki nem tapos meg es te sem ot jönne ez mint normálisan..
Ez hasonló szitu mint amikor van egy no aki kapcsolatot akar es egy faszi aki meg szexet es egyik a gerincet felejti otthon (a no) a masik meg a tisztesseget.
Én egy kicsit más élményemet szeretném Neked elmondani, hátha segít. Nálunk fordítva volt a dolog, a párom nem akart feltétlenül gyereket, én pedig mindenképpen szerettem volna. Végül megszületett a döntés, és gyönyörű kisfiunk született, aki most 2,5 éves.
Ami érdekes a dologban, az az, hogy mivel nagyon szeretném, hogy a férjemnek is jó élmény legyen, hogy már hárman vagyunk, rengeteg dologra figyelek, amire lehet, hogy amúgy nem tettem volna. Ennek köszönhetően sokkal kevésbé változott meg az életünk, mint hittük – van időnk egymásra is, tudunk találkozni barátokkal, nem kellett feladnunk a “régi” életünket. Én 1 éve dolgozom is, a karrierem szuperül alakul azóta is. Ja, és a terhesség is jó élmény volt, én is hízékony vagyok, de nem jött fel sok kiló, ami meg igen, az hamar eltűnt. A babánk hamar beállt egy napirendre, amit következetesen tartottunk, így az első pár hetet leszámítva tényleg nem volt olyan fárasztó az egész.
Ezt csak azért írom le, hogy láss olyan példát is, ahol a pici érkezése nem feltétlen jelenti azt, hogy vége az addigi életednek. Rajtatok múlik az egész. És hiába hangzik közhelynek, tényleg a legjobb döntés volt mindkettőnk életében.
Én egy hónapja szültem, a párom miatt. Én soha nem szerettem volna babát, de miatta belementem.
Mondhatni megbántam, minden nap bőgök, hogy bárcsak visszamehetnék az időben, mindent másképp csinálnék. Úgy érzem mindegyikünk életét tönkretettem....a fiamét (akit ellátok, ha kell órákig ringatok) és a sajátomat.
Fáj belegondolni, hogy nem vagyok szabad, nem lehetek laza, nem azt csinálok amit akarok... mert felelősséggel tartozom valakiért.
Én azt mondom ne hagyd magad befolyásolni, hallgass az érzéseidre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!