Mit gondoltok, normális ez az érzés? Mit tehetnék ellene? Már előre féltem a babámat! (többi lent)

Ebből a nagy rokoni lelkesedésből kb. a töredéke marad majd.

Felesleges nem létező dolgok miatt aggódni.

A nagyja lekopik valóban. Nálunk is pont az anyósom volt aki hangoztatta a születése után, hogy neki mihez vannak jogai.

Igen előre paráztam én is, sokszor gyomorgörcsöm volt. Nem hiába, nem cáfolta meg a várakozásaimat, sőt felülmúlta. Borzalmasak voltak az első hónapok. Aztán elkezdtem nem kinyitni az ajtót, és nem felvenni a telefont többször, mint amit komfortosnak érzek. Így is heti 2-3 alkalomról beszélek, előtte napi 2-3 volt.

A többi rokonnál hamar lecsengett az újdonság varázsa, a bibi az, hogy a legnehezebb hetekben csüngtek a nyakunkon...

Örülj neki, hogy lesz aki szívesen vigyáz rá, és szereti a gyermekedet. A többi ellen vértezd fel magadat határozottsággal. A mit, mikor csinál/eszik, te hogy csinálod dolgokra gondolok.

Pl anyósom akarta először sétálni vinni, fürdetni stb. Piti dolognak tűnik, de nekem van jogom eldönteni, 1, hogy ki viszi, 2 hogy én hogyan szeretném, vagy egyszerűen én szeretném.

A te gyereked, mindenben te döntesz, hogy mi történjen vele.(Csecsemőkorra gondolok.)

Nekem szülés után volt ilyen érzésem, hogy senkinek nem akarom odaadni, de tolni se engedtem a babakocsit, olyan aranyos volt minden rokonom, senki egy szoval nem jegyezte meg csak gyönyörködve nézték még a pelenkázást is.

Valoszinű a hormonoktol volt, meg hogy nagyon féltettem mert bent kellett maradnunk szoval steril osztályról hoztam haza.

Szépen elmult.

És utána meg annak örültem ahogy lattam mások kezében a baba milyen kivancsi es mosolygos es mintha rájátszana, direkt cukiskodna másoknak :)

Nyuugi,majd ha pihennèl vagy dolgod lesz, ès jó lenne ha valaki vigyázna fèl órát a babára, senki nem fog menni :D

Kezdeti lelkesedès...

Egyèbkènt 6hètig senkit ne engedj oda csak a nagyon közeli rokonokat egy fèlórára...