Ilyenkor már ráerőltetem magam, vagy normális az érzés?
Előre szólok, hogy a kérdésem teljesen komoly, őszinte válaszokat várok.
Kislányom 5 hónapos. Eddig úgy aludtunk, hogy egy szobában, elvileg külön ágyban, de az első éjjeli ébredéskor magunk közé vettem szoptatni, és rendszerint ott is maradt. A tegnap éjjel volt az első, hogy a bátyjával aludt egy szobában. én meg lefeküdtem, és nem voltam képes elaludni. Nagyon rosszul éreztem magam, folyamatosan azon járt az agyam, vajon mi van a kicsi lányommal ott egyedül, megkönnyebbülés volt, amikor felébredt, és magam mellé vehettem. Pedig csak egy egész rövidet cicizett, azt elintézhettük volna a szobájukban a fotelban is, pláne, hogy ugye fent is voltam.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap történt egy haláleset a férjem családjában, ez is megrázott valamennyire, de nem a kisbabámtól kéne érzelmi támaszt várnom, nem igaz? Vagy normális dolog, hogy ennyire nehezemre esik elengednem őt magam mellől?
A kisfiam annak idején első perctől külön aludt, vele nem éreztem ilyesmit. Természetesen nagyon-nagyon szeretem, de mivel ritkán aludtunk együtt, soha nem hiányzott.
válasza: válasza: válasza:mi még mindig egy szobában alszunk a gyerekekkel.
A lányom 4, fiam 1,5 éves.
Külön ágyban alszanak, de egy szobában.
Lenne másik szobánk, de a kicsi kruppos, és nem merek nélküle aludni, ha bármi történik, meghalljam.
(de ez megnyugtató, jó kifogás azt hiszem:) )
IMádom, hogy ott szusz
ognak a közelemben.:)
Én a lányommal voltam így, 1 hónapig velem aludt, mert ugyanígy nem tudtam elengedni.
De akkor a férjem "elvette".
Esténként berakta a kiságyba, ami a szobánkban volt.
Majd meg haltam egy pár napig.:)
De hamar megszoktam, és rájöttem, hogy jobban alszok, ha nincs ott az ágyunkban.
De én is első szopi után nem raktam vissza.
Szerintem nem baj, jó a babának, jó a mamának, ez a lényeg, semmi más nem számít. Idővel majd lazul a nem létező köldökzsinór.:)
válasza:Nagyon ismerős :-)
Nálunk először külön aludt, aztán a hasfájós időszakban velünk és nagyon jó volt :-) De aztán amikor már csak 1x kelt éjjel enni, visszatettem. Onnantól átaludta az éjszakát :-)
Nem mondanám, hogy nem normális amit érzel, de nem szabad hogy csak magadra gondolj. Hosszú távon is az a jó, ha engeded önállósodni. Csak persze nem gondoljuk, hogy ez ilyen hamar elkezdődik :-)
válasza:Kicsit mindkettő, vagyis valamennyire érthető amit érzel, de kicsit túlzás is. Nehéz megtalálni az egyensúlyt :)
A fiad mit szól amúgy ahhoz, hogy a kicsi veled alszik? Mert nálunk úgy volt, hogy hiába aludt már jóideje külön a nagy, mégis átjött ő is, amikor a kicsi még velünk aludt.
Így végül 4 hónaposan bevittük a kicsit hozzá, bár majd' megszakadt a szívem. Mondjuk ő akkor már csak 1x kelt szopizni hajnalban, majd nem sokkal rá arról is leszokott.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!