Miért érzek így? Ez már depresszió lenne?

Szia, nem ez nem depresszió, de biztosan te is belefásultál 4,5 hónapnyi babaellátásba, monotóniába...az én babám is ennyi idős, és sokszor eszembe jut, hogy mikor megszületett, még sokkal több házimunkát végeztem, energikusabb voltam.Mi megbeszéltük a férjemmel, hogy hetente csak 2x főzök meleg ételt, porszívózok, a többit meg hétvégén végzem, amikor itthon van.A házimunka megvár!pihenj, amikor alszik, vagy olvass,próbálj kikapcsolni..de most biztos az is betesz, hogy nyűgös a babád.nyugi, az enyém is minden héten kitalál valamit-egyszer érzi a rossz időt, melege van, , nem akar szopni,náthás, visít anyáméktól,mindig van vmi új, hogy ne unatkozzak.Még szerencse, hogy nem csinálja az összest egyszerre!

szia,az en babam 3 hos,es en is nagyon gyakran erzek igy,sajnos:((( kulfoldon elunk,a ferjem reggel fel 9tol este 8ig dolgozik,egesz nap csak a babaval beszelgetek,ami szep es jo,de hat o ugye meg nem tud valaszolni.itt is allandoan esik,az se tesz jot a hangulatnak..viszont elkezdtem keresgelni a neten,hogy milyen lehetosegek vannak,ahova el lehet menni babaval,egesz sok mindent talaltam,peldaul jarunk babamasszazs tanfolyamra,mar ketszer voltunk es jo volt,jo a babanak ketszeresen,hiszen megtanulom szakszeruen megmasszirozni es szokja a kozosseget,jo nekem,mert van hova kimozdulni,mas babas mamakkal talalkozni,tapasztalatot cserelni!nezegettem,otthon is vannak lehetosegek,babauszas pl.,bar nem irtad melyik varosban laksz!amugy ha pesti vagy,ha van kedved talalkozhatunk,honap vegefele hazalatogatunk a babammal es tervezem,hogy viszem babauszasra,egyeb helyekre...irhatsz privit is!kitartas,tovabbi jo babazast,szep nyarat kivanok!

szia, az enéym 18 hós, és hsaonló körülméynekben élek mint te, a férjem dolgozik, más városba költöztünk a z ő munkája miatt, nincs segítségem....hát nem egyszerű. ez termésetes hogy ilyenkor kedvtelen az ember. én múagy is hajlamo vagyok a depresszióra, de mióta megszületett a babám, ha nagyon mélyen van a kedvem, akkor azt mondom magamnak, hogy most nem engedhetem meg a depressziót, hiszen a babám nem érti, mi az. voltak a másfél év alatt nagyon sötét pillanataim, de valahogy túlevickéltem rajtuk. ráadásul ő egy elég nehéz természet rossz alvókával, sok nyűggel... de ahogy nő, egyre könnyebb, pedig ugye ált. nem így van, mindenki mondta, addig örülj amíg nem jár satöbbi meg mindjárt itt a dackorszak ...hát pedig, már jár, és benne vagyunk adackorszakban, de nekem már sokkal jobb mint volt. sokkal értelmesebb ugye, lehet látni sokszor hogy valóban érti amit mondok neki, még ha bonyolultabb dolgot ismondok, nagyon kis huncut , sokat nevetünk, elvan magának jobban, régebben nem lehetett letenni, és állandóan nyűgi volt. szóval kitartás, majd jobb lezs, ahogy megy az idő. próbálj meg neten ismerkedni más anyukákkal, nekem lett egy barátnőm itt, de el kellett költözniük váratlanul, szal most megint "egyedül vagyok.