Elvárhatóak ezek egy nyolc hóstól?
Hallgasson a nevére, és menjen oda.
Ne játsszon az ajtóval, se semmivel, ahova odacsípi a kezét.
Szóljon, ha le akar szállni a hintáról.
Maradjon meg egy helyben, ha eszik (épp biztonságiöv fóbiája van).
Értse meg, ha valamit nem szabad csinálnia, és ne csinálja.
Cseppet ezeket én túlzásnak érzem. Nem arról van szó, hogy odaengedjük, ahova nem szabad mennie, de elvárható lenne máris, hogy értsen a szóból? Nagymamája szerintz igen. Szülei szerint nem. Én az anyja vagyok egyébként, és ha anyukám vigyáz rá, ezeket szeretné elvárni tőle.
Persze nem sózzuk a nyakába, szeret vele lenni, de csak addig, amíg ő akar, nem passzoljuk le.
Szerinte ezeknek így kéne lennie, illetve folyton mondja a gyereknek, hogy ha ilyen rossz, nem jön hozzá többet. Ez is kicsit rosszul esik, mert hiszen nem kötelező vigyáznia rá, és olyan érzésem van, mintha mi várnánk el tőle. Mi is rá szoktunk szólni, látom, hogy tudja mi az, hogy nem szabad, de szerintem még kicsi ahhoz, hogy be is tartsa. Három éves unokahúgomra is rá kell még szólni, akkor mi elvárható egy babától?
Első baba, így nem tudom, van-e anyámnak igaza. De naygon rosszulesik, hogy ezekkel folyton azt érezteti, nincs a gyerek megnevelve, illetve mondogatja is, hogy jó lenne megtanulnia a szabályokat.
Leírnátok a tapasztalataitokat?
Nálunk pont most cuppant rá az ajtóhúzogatásra és persze rászólunk érte, elvisszük onnan de azért egy idő után ugyanúgy oda megy és újra kezdi:D Szerintem azt, hogy emlékezzen rá mit szabad, mit nem még nem várhatjuk el tőle. Amúgy viszonylag nyugton marad a kajálás elején.Ha icereg -ficereg akkor már közel járunk ahhoz, hogy jól lakjon, de igazából ez is hangulatfüggő nála.
A nem szabadot megérti látszik rajta.De ha épp ahhoz van kedve amit nem szabad akkor elfordul a törzsével, mert azt hiszi hogy úgy nem látjuk és csinálná tovább ha hagynánk.
Szegény anyukád elfelejtette már milyenek voltatok kicsinek.Ezért gondolja ,hogy kellene ezeket a dolgokat a gyereknek tudnia.Ha szereti akkor ezt a ha rossz leszel nem jöhetsz dolgot nézzétek el neki.:)
Bizonyára régen volt, már 24 éve, de az elvárásai nekem nagyon magasak néha.
Az is zavarja, hogy még nem mond értelmesebb szavakat, mint a bababa, papa stb. Mert szerinte én 4! hósan kezdtem. Mindig duzzog, amiért nem hiszem el.
Más jellegű gond nincs vele, nagyon szeretik egymást a babával, csak az elvárásai nagyok felé.
Meg mi is jól kijövünk,kijöttünk, ez a dolog újkeletű, és elég zavaró nekem.
Miért nem mindjárt egyetemi diplomát vár el tőle? Már bocs, de ezek a fajta elvárások vegyítve a "ha rossz vagy, nem jössz többé..." stílus nekem nem fér bele. Gondolom nem egy szenilis 92 éves nénike, aki már saját magát sem ismeri fel a tükörben, hogy ne emlékezzen arra, hogy milyen volt anno veled.
Különben ez a "ha ilyen rossz vagy, nem jössz többet" a kezdete az érzelmi zsarolásnak. Normális ember ilyet nem mond egy 8 hósnak, de még egy nagyobbnak sem.
Mégis mit fog kezdeni egy dacos 2 évessel, vagy egy határait próbáló 3-4 évessel, aki nem csak egy helyben van, hanem fára mászik, labdázik stb.
Nyugi, te sem és senki eddig a történelem során nem beszélt 4 hónaposan, max. gagyogott.
Sajna vannak olyan emberek, akiknek nagyon hamar megkopnak az emlékek, a nehézségek és valahogy csak a jó és pozitívum marad meg, és ezt a fajta elvárást kivetíti a környezetére és az őrületbe kergeti őket az okoskodásukkal. Ez valahol tudat alatt visszaigazolás akar lenni (szerintem) saját maga felé, hogy ő jobb és okosabb volt/van, mint más, hogy legalább ebben kitűnjön, hogy legalább valamiben jó volt.
8 hónaposa már önállóan megy? Ez elég ritka.
De egy gyerek sem beszél még ennyi idősen. Azonfelül még sokáig nem érti meg a fogalmakat. Anyukád követelményeinél maradva: azt még nem érti, hogy az ajtó oda csípheti az ujjait. Majd akkor fogja megérteni, ha egyszer odacsípi. A babák a tapasztalataikból tanulnak és aszerint viselkednek.
A felsoroltakból jogos, hogy értse a nemet, de nem baj, ha félóra múlva már nem emlékszik rá, mit tiltottak meg neki. Az is jogos, hogy az asztalnál ne játsszon az étellel. A többi nevetséges ostobaság.
Utolsó, a gyerek kapaszkodva megy.
Amyukám pedig 42 éves, fiatalos, energikus nő. Amúgy a mi kapc solatunk kivételesen jó, mindig is az volt, ezért vagyok ilyen értetlen. Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, sose volt túl sok vagy teljesíthetetlen szabály, elvárás, és általában is az összes unokahúgom, meg a gyerekem is imádja anyut.
Honnan jöhetnek ezek elő ilyen hirtelen? Nem egy buta nőről van szó, nagyon intelligens, művelt, de ennyire elfelejtette volna a babázást? Ez hogy lehet? Annyira nem értem a dolgot. Ha eddig minden jó volt, hogy lehetnek most ilyen gondolatai hirtelen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!