Megőrültem vagy depresszió?

Nagyon jók , amiket írtatok, és igazatok van. Erőt merítek belőle. Mióta feltettem a kérdést, nem is kiabáltam a picivel. Tűrök és elfogadom, hogy ilyen (mert most ez a korszak van). Tudom, hogy a gondolkodásomon kellene először változtatni, mert nekem az, hogy rend legyen valamiféle megfelelési kényszer. Szegyenlem magam masok előtt, és azt gondolom, hogy lusta vagyok vagy igénytelen, ha nem pakolok el. Talan ez a neveltetesem miatt van, és jöhet abból is, hogy itt felénk szó szerint megszólják az embert. Az sem segít túl sokat, hogy a férjem is csesztet, miszerint egész nap itthon vagyok, ugyan miért nincs megcsinálva ez meg az. Elhatároztam, hogy igenis pozitív fogok lenni magammal elsősorban és ezáltal másokkal szemben is az tudok majd lenni. Köszönöm a hozzászólásaitokat!