Megőrültem vagy depresszió?

Mély levegőt veszel. Nem fog ez a korszak se örökké tartani.

Pakolj el mindent oda, ahol nem éri el. Ne hagyd, hogy bántson. Szólj rá határozottan. Mondd meg, hogy otthagyod, ha bánt. Aztán a csinálja, akkor picit hagyd ott. Ilyenkor sokat segít, ha kimész a konyhába inni egy pohár vizet. Annyi pont elég neked, hogy lenyugodj, neki pedig hogy megszeppenjen. Nálam sokszor esélyes, hogy vízmérgezést fogok kapni, de szebb a bőröm. 😂

Játszatok másképp. Mondókázás, éneklés, fogócska, süti-süti pogácsa, ez elment vadászni. Nincs mit eldobni. 😎

Nem lehettek úton mindig, de a sok séta nem fog ártani. Mi most kétszer visszük. Egyszer én, délelőtt. Beugrunk boltba, csekket adunk fel, vagy csak megyünk egy szokásos kört. Ennyi kell nekem is, mikor húzós a délelőtt. Jó esetben összefutok mással is, és tudok pár szót váltani felnőttel is. Utána alszik, én főzök.

Egy sétára elviszi este apa. Az a fél-egy óra elég, hogy az esti altatás előtt feltöltődjek. Pakolok, mosogatok, hogy utolérjem magam, és nagyon kell ennyi idő a gyerek nélkül.

Magnézium, citromfű tea, csoki, BOR!

Átérzem, amit írsz, az én fiam és mindennapjaim is hasonlóan teltek, mikor ennyi idős volt. Sőt a ház most is gyakran romokban, pedig már 3 éves, de hát egyre kreatívabb! :D

Nem bolondultál meg, nyugi! A depresszió sem itt kezdődik szerintem. Csak át kell lendülni ezen a nehéz időszakon. Meg kell találni az apró örömöket. Tudom, iszonyat klisé, de ez segít, és a türelem.

Mozdulj ki egyedül.

Vigyázzon kicsit apa, nagyik, stb. a gyerekre. És neked legyen olyan programod, ahol gyerek nélkül lehetsz.

Minden egészséges gyerek ilyen. Hónapokon át várjuk, hogy felüljön, másszon, felálljon, aztán amikor mindezeket tudja és használja kezét-lábát, akkor meg kiakadunk azon, amire képes..

Tudatosítsd magadban, hogy ez az időszak ilyen, a következő 1-2 év még nem a rendről fog szólni. Gondolj arra, hogy a gyerek fontosabb bármilyen tárgynál, vagy azok szép rendben történő elhelyezésénél.. És még egy dolog, amit én csak utólag vettem észre, hogy hatalmas érték az együtt töltött idő, amikor vele lehetsz - ez tudom, furán hangzik, de ha eltelik még 1-2 év és újra dolgozni fogsz, majd minden nap várni fogod, hogy találkozzatok..

Szóval hidd el, hogy csak idő kérdése és fog ez változni..

Két éves koráig nem nagyon tudsz rá érvekkel hatni és nem is szabad elvárnod, hogy megértse a dolgokat.

Ha olyan vendég megy hozzátok, akinek van gyereke, tudni fogja, hogy min mész keresztül, és természetesnek tartja a rendetlenséget.

Én annakidején azt tűztem ki célul, hogy tisztaság legyen, nem azt hogy rend. A bútorokra vegyél gyerekzárat, hogy ne nyitogasson olyan szekrényeket, ami nem neki való. Az egymás alatt lévő fiókokat kösd össze egy sállal, annyi ereje nincs, hogy kihúzzon egyszerre 4-5 fiókot és kipakolja.

.. és amit csak lehet, magasra rakj, főleg ami szétszedhető.

Nálam is ez volt. Tisztaság mániás voltam (nem betegesen), és egyszerűen nem tudtam magam túltenni azon, és folyton dühöngtem, hogy megint tele a mosogató, kiömlött, szétszórta stb. A konyhában pl. le kellett szerelnem a legalsó fiókokról a fogót, mert ráállt és fel akart mászni. Nem alvós, nem evős baba volt (most sem az), és folyton ölben akart lenni.

2 éves volt, mikor feladtam, azátnő ment bölcsibe, én dolgozni és van, még most is van, amikor úszik az egész lakás, van, amikor meg kitart a rend egy napig és csak egy kicsit rendetlen.

Ha újra kezdhetném lesz-rn-m a rendetlenséget, mert szélmalomharc. Csak a legszükségesebbeket tenném és több időt szánnék magunkra.

Én spúr vagyok, a férjem meg nem szeret idegent a lakásban, de sokaknak bevált, hogy egy héten legalább egyszer megy egy takarító és nagytakarítást csinál. Lehet, hogy nektek megoldás lenne. Az is nagy segítség ám.

Menj elmegyedül fodrászhoz, kávézni barátnővel, bármi.

Ő még kicsi a mondókázáshoz, mese olvasáshoz, nagyjából meg sem érti.

Mindkét gyerekem imádta ebben a korban, hogy puha kockából tornyot építek, ő meg ledönti. Kacagtak rajta. Ez ennek az ideje.

Kapcsolódj ki egyedül, utána meg ne kiabálj vele. Kicsi még, próbáld meg úgy felfogni, hogy rohan az idő, élvezd ki amíg ilyen kicsi. Bármilyen idiótán hangzik, de hidd el így van.

Màr szerintem leírtàk előttem.

De az egyedüli megoldàs,ha TE vàltoztatsz a hozzààllàsidon.Tudom,hogy iszonyú idegesítő,hogy kupi van,nem tudsz haladni semmivel,,stb.stb.Sajnos a kicsi még jó darabig tojik a rendre meg ilyesmire,úgyhogy add lejjebb.

Én napközben nem pakolok,mert totàl felesleges,max.alvàsidőben vagy este lefekvés utàn.Takarítàsban is igyekszem,de sehol sem tartok soha.Szépen lassan egyre jobb lesz!

Ha folytatod az idegeskedést,akkor kupi is lesz meg idegb is leszel jó kis lelkifurdalàssal a kiabàlàs miatt.Szóval kitartàs,és kicsit több lesz..om tabletta.

Nekem is van egy egy éves lányom, de én sose pakolok állandóan. Ő még csak mászik, áll önállóan, most vettünk neki szandált és kiscipőt is akarunk fizetéskor, mert reményeink szerint elkezd 1.5 éves kora előtt járni. Nálunk úgy van a ház kialakítva, hogy nincsenek alacsonyan a szekrények, és nincsenek rajtuk csecsebecsék. Mielőtt lerakom a földre, felmosok és bezárom a mi szobánk ajtaját ill a fürdőét, oda nem mehet, de a konyha, az előszoba, a szobája az övé. Én nyáron sose főzök bent, így nem fröccsentem le olajjal stb.. plusz nekem is segítség, hogy esténként, mikor itthon van a férjem, bográcsozunk/tárcsázunk/grillezünk - ma szalonnát fogunk sütni, lányomnak meg direkt vettem üveges kaját. Én kiszanáltam sok limlomot és mi azóta tök jól elvagyunk. Az enyém is dobálja a játékait, mivel ez a szórakozása még, de én inkább kihasználom ezt és dühöngés helyett megiszom egy kávét. a teraszon amíg ő a kiságyában játszik, ami teljesen le van engedve. Mi épp felújítás alatt vagyunk, csináljuk a lépcsőnket, amiben én is aktív résztvevő vagyok földhordás terén, most fogunk majd festeni és kicseréljük az összes bútort. Nemrégiben vizsgáztam logisztikai és szállítmányozási ügyintézőből, amit terhesen és mellette csináltam végig. Már ne is haragudj meg, de nagyon jó és kiváltságos dolgod van otthon. Ha ezt nem bírod, mit fogsz csinálni, mikor már dolgozol? Miért nem látod meg mindenben a jót, miért csak a rosszat? Én minden nap azt kívánom, bár sose érne véget a GYED-em. Ezek a szép pillanatok. De tudod mit? Én is voltam ilyen és hát akkor változtattam, mikor már páromnak hisztiztem, hogy a neten azt láttam, hogy mindenki takarít állandóan és futnak, rohannak, mégse érnek a végére ő meg leállított, odaültetett a gyerekhez és azt mondta, hogy foglalkozzam vele majd, ha alszik, csinálom a többit. És igaza van :) Alszik minden gyerek annyit, hogy kényelmesen tudja utána az ember végezni a dolgát, ráadásul nem üvegbúrában lakunk, hogy patyolat rend és tisztaság legyen, élhető rendet és tisztaságot kell kialakítani :) Nekünk még kertünk is van gondolj bele és eladásra termelünk :)

Szóval kicsit lazíts, élvezd, ahogy a gyereked dobál, mert nem sokáig lesz ilyen pici. Pont facebookon olvastam, hogy anyuka írta, látja, mindenki elégedetlen, szeretne haladni, takarítani, de nem tud, mert a gyerekei rendetlenek, szétdobálnak mindent stb.. az övéi is ezt tették, mondta.. lépkedett a kinder tojás játékokon.. hívtak a gyerekéhez mentőt.. kaptak egyest, fekete pontot..de ma már több diplomás, felnőtt emberek. Megtalálták a helyüket. És mégis azt kívánom, hogy bárcsak lépkedhetnék a kindertojás halmokon..ma már tisztaság van és rend..hazajövök..és csend.