Megőrültem, vagy ez a kismama depresszió?
Lassan 3 hónapos a kisbabám, és már több mint 3 hete pocsékul érzem magam. Szégyenlem, hogy nem tudom önfeledten élvezni ezt az édes kis kort, de rettentően befordultam. Sokszor rám tör a sírás, a napok lassan telnek, néha szédülök, és gyomoridegem van a gondolattól, hogy egyedül kell töltenem a napot a babámmal. Pedig a pici szépen fejlődik, nagyon aranyos.
Volt már valakinek ilyen problémája? Ha igen, meddig tartott? (És most nem az első 6 hét alatti hangulatra gondolok, ami hormonális alapú.) Mi lehet a gond velem? Ez természetes, vagy esetleg segítséget kéne kérnem szakértőtől?
válasza:Szia!
Mi 4 hónaposak vagyunk,én is ezt érzem.Szomorú vagyok,de nem tudom miért.Pedig a babám csodaszép és szépen fejlődik,folyton nevet.Jó alvó is szóval nem lehet nálam a kialvatlanság miatt.Sajnos új városban lakunk messze a család a barátok,van egy kismami akivel néha találkozom,de az is csak 2 hetente egyszer van.Érzem,hogy egyedül vagyok és én is reggel úgy kelek fel az ágyból,hogy ma is egy ugyanolyan nap mint az eddigi.Pedig sétálunk 2-3 órát minden nap a babámmal,szóval kimozdulunk.De én sem vagyok valamiért felhőtlenül boldog.Tudom nem sokat segítettem,csak legalább tudod,hogy nem vagy ezzel egyedül.
Szia!
Nahát, mintha a saját soraimat olvasnám. Dettó ugyanez a szituáció van nálunk: most költöztünk egy másik városba, messze a rokonok, barátok, csak nekem még az az 1 ismerősöm sincs. :( A picim jól alszik éjjel, bár nappal változó: van, hogy egy huzamban akár 4 órát is és néha csak fél órákat. Mindig azzal próbálom magam vígasztalni, hogy ahogy nő, több lehetőségem lesz vele kimozdulni, és a jó idő érkeztével több kismamával lesz lehetőségem találkozni, ismerkedni. Csak hát addig itt van még ez a hosszú tél, egyedül a babával napközben... Nehezen megy.
Jó tudni, hogy nem csak én vagyok ezzel így, vannak sorstársaim. Remélem pár hónap múlva már nyoma sem lesz ennek a borzasztó hangulatnak!
Kitartást és minden jót nektek!
válasza:Kismama depresszió.
Ugyanígy vagyok-voltam vele. Szinte féltem egyedül maradni a babával, mivel segítségem csak a férjem volt, hétvégente.
Elhidegültünk egymástól, nem bírtam elviselni az egyedüllétet. Segítséget kértem a védőnőmtől, aki rögtön szerzett időpontot a pszichiátrára. Most gyógyszert szedek, szerencsére már csak enyhét, leszokóban vagyok. :)
Antidepresszáns és stresszoldó. Már élvezem a babával való együttléteket, minden napra van program. (Egyik nap mesekönyv, másik nap zenehallgatás, majd bábozás stb stb.)
válasza: válasza:Ez még egyáltalán nem depresszió.
Te, télen nem kell levegőzni a babának?.... Dehogynem! Tedd kocsiba és menj sétálni, keresd más kismamák, anyukák társaságát, bizots fogsz séta közben találkozni velük. Keress barátokat, ne zárkózz be, és ne fogd a babára az állapotod, mert erről csak te tehetesz! A gyerek nem tudja azt mondani, anya, menjünk ki, jobb lesz! Néha nehéz nekiindulni, de mindig jót tesz a séta, a levegő, főleg ha süt a nap is kicsit. Mi minden nap megyünk pici kora óta, kivéve ha esik. (már 17 hós a lányom)
Keress neten ismerősöket, akár itt, de én pl a www.donna.hu oldalon találtam, mikor 20 hetesen költöztem más városba, és jó volt, hogy szólhatok valakihez.
Menj programokra, akár csak a védőnőhöz, dokihoz menj el 2 hetente, havonta, menjetek babaklubba, babaúszásra, ...a lényeg, hogy mozdulj ki és jobb lesz!
Ehhez még nem kell szakember, csak a te elhatározásod és akaratod!
(én is átestem ezen, kb pont ebben az időszakban. lányom nagyon rossz alvó volt, cicifüggő, ki voltam bukva....)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!