Túlélés kérdése az egész?
Sziasztok!
Ez most egy "inkább a neten panaszkodom ki magam, mintsem a környezetem terheljem a problémáimmal, akik úgysem értenek meg mert nem voltak még ilyen helyzetben" kérdéskör lesz.
8 hetes a kisbabám, és eddig úgy gondolom szépen helyt álltunk a párommal, de ez a hét már most borzasztóan indul, állandóan sír, hiába lakott jól, ha altatom 40 percig is de felébred (jelenleg 1 órája tologatom -lábbal a babakocsit, mert ha megáll, már sír, napi 4 órát alszom max, és tudom.... senki nem mondta, hogy egyszerű lesz, nem is állítom, hogy hittem, hogy könnyű... De néha elmenekülnék az egész mindenség elől.
Normális az, ha néha haragot érzek iránta, miközben ez a szegény gyerek senkinek sem ártott?
Soha nem hagyom sírni, de már gondoltam rá, hogy elég.... vagyis de hagytam már sírni, mikor már annyira kellett mosdóba mennem, hogy nem bírtam és letettem.
Introvertált személyiségnek tartom magam, sőt az is vagyok, talán ezért is nehéz még...
Külső segítség ígérve volt, ódákat zengett mind a 2 nagyszülő páros, hogy majd jonnek és itt lesznek a bajban... Hát persze.
Biztatást szeretnék anyák, meddig tart még a kialvatlanság, az, hogy időnként elfutnék, mikor lesz az, hogy ha lerakom fél órára akkor elvan magában :(
Nagyon zavar az is, hogy a páromnak kell néha mosogatnia a fárasztó munka után. Vagy hogy nem tudom finom etellel várni, mert nincs 1 perc szabadidom sem.
Hordozo kendőt persze nem vehetek, mert minek az...
Minden mosolya aranyat ér, s ilyenkor mindig elküldöm magam...oda.. a gondolataimért de nem tehetek róla. Nekem is véges a turokepessegem.
Úgy 2 hete hajnali 3tól 6ig annyira szenved álmában a kakival... Nem tudok tőle aludni, párom persze durmol. Mondja, hogy nincs baja, aludjak, de gyomorgorccsel várom, hogy mikor sír fel és mit tegyek... másik szobába nem tudok menni, mert gyűlölök egyedül aludni és emiatt nem is tudok.
10kor nagy nehezen elalszik, már gyakorlom h csak a nyugtatásig ringatom, utána leteszem, és most már úgy vagyok vele legyen az 1.5 óra is de meg kell tanulnia egyedul elaludni.. De ez is iszonyat kimerítő. Nem vágyom naponta -sokra, csak estenként max egy 20 perces sorozat nasizással. De nem.....
Nagyon zavar, hogy rengeteget bukik. Jó, az első hetekhez képest lēyeges javulás van, de nem a kaja utáni bukások zavarnak, hanem a folytonos kicsi kicsi kilöttyenések. Bár ezek mindig a nagy mozgások után jönnek, de itt is félek hogy talán refluxos... Persze a hazidoki is egy bolonda, de még ot sem válthatom le mert "egyszer találkoztál vele adj neki még egy eselyt". A védőnőről meg Ne is beszéljünk, vele már üvöltözve "beszélgetek" s mindig elmondom neki h bárcsak le lehetne mondani vagy kirúgnák innen... a vicc h senki soncs vele megelégedve megis ott van.
Szóval anyák, siker sztorikat várok a rossz idők után, árasszátok el pozitív gondolatokkal mert higyjetek el, most kell.
Na ez elég kaotikus lett .. De ki kellett írnom magamból.
válasza:Lehet nem ezt szeretnéd hallani, de az enyémeknél nagy fordulat a tejmentes tápszerre való áttérés után jött. A nagynál 3 hónapos koráig volt ez, utána bár volt könnyebb is, csak 7 hónapos korban szűnt meg a hasfájása ( ekkor vették végre komolyan a dolgot) a kicsinél meg sajnos csak olyan tápszer vált be, amihez gasztros javaslat kell, erre egy tejallergiás nagytesóval is 5 hónapot kellett várni. A kicsi hízta a minimumot, a nagy változó volt, volt mikor jóval többet, máskor alig. Emiatt nem vették komolyan.
Persze nem azt írom, hogy minden nehéz babával ez van, csak az enyémeknél így volt. Én nem szeretem azt olvasni/hallani, hogy ez ilyen. Normálisnak tartom, ha egy baba allandó figyelmet igényel ha ébren van! De hogy 4 órát hagy aludni, mennyit alszik az a kisbaba? Anyatejes vagy tápszeres? A hízása milyen? Ilyen szintű gondot még az éhség okozott nálunk.
Sajnálom, hogy azt írod nem vehetsz hordozókendőt. Te vagy a babával, nem a párod. Kölcsönözni is lehet, átmenetileg jó dolog az.
válasza:Próbáld ki a kendőt, van akinek beválik, nekem nem vált be , mert nem bírta a hátam de nekem egy szimpla hátizsákot sem bír.
És tényleg élvezd most ezt, annyira kevés ideig tart a picibaba kor, az enyém már hároméves de a mai napig is visszasírom a kisbaba időket.
Pedig marha nehéz volt nekem is , soha nem aludt nappal 20 percnél többet, ráadásul én elég korán egyedül maradtam vele.
válasza:Mikor én voltam ilyen pici, még nem nagyon volt elterjedve a hordozó kendő, és szegény anyu elbeszéléseiből tudom, hogy a gyermekedhez hasonló kaliber lehettem: állandóan cipelni kellett ha néhány perc csendet akartak, különben órákig nyivákoltam, nagyik sehol, apa édesen aludt (mindezt azzal megspékelve hogy párszor anya átvitt apához azzal a felkiáltással, hogy "te csináltad, szórakoztasd most már kicsit te is". Erre apa a hasára rakott és abban a másodpercben bekussoltam 😂😂). Szoptatni se tudott, emiatt is csesztették, aztán valahogy csak eltelt az az idő. Mindig mondja hogy így utólag nevetünk ezeken de akkor megszökött volna a világ elől is kicsit, pedig amúgy imádta hogy vagyok. Másodjára kárpótlásul álom babát kapott, öcsém az evés alvás kaki szentháromságban létezett :)
És mi egyébként tök imádunk gyerekek lenni, abszolút nem éreztük meg hogy milyen szépen leszívtuk anyuékat, minden egyenesbe jött :)
Nekem anya mondja mindig, innen egy pillanatig tiéd még a gyerek, amíg te jelented neki a világot, aztán adhatod be oviba, és sose lesz már ennyi időtök egymásra. Minden korszak szép lesz a maga módján de ennyire összenőve kb sose lesztek már. Ügyes vagy, meg tudod csinálni! Gondolj bele, neked 8 hete új, hogy az életedben van egy baba, de neki 8 hete még a függöny meg a mentőautó hangja is új, lehet azt se tudja hova legyen ennyi új cucc közt és ő meg arra gondol, hogy milyen jó lenne visszacsinálni és inkább a hasadban létezni nyugiban 😅
Hamar összeszoktok, aztán a világ legjobb párosa lesztek! :)
válasza:Sok hordozóklubb vn már, vidéken is, előbb próbálj ott.
Az első babánál én is sokáig kivoltam, segítség szinte semmi, férj külföldön. A másodiknál már volt rutinom, és amit itt valaki írt: megéltem a napokat nem pedig túléltem. Annyira gyorsan elmúlnak ezek a kisbabás, kisgyerekes évek. Minden percét ki kell élvezni.
A másik dolog: ez csak az én véleményem, mindenki úgy csinálja ahogy akarja. Miért kellene egyedül elaludnia? Ha rád van szüksége, altasd el. Semmibe nem kerül neked, neki meg ennél jobb nem lehet. Nagyobbikat én is gondoltam, hogy majd leteszem az ágyba ès alszik. Hát nem. Mai napig velem alszik el, de nemem ez nem teher (4 éves.) A kicsit soha nem kellett altatni, nem is lehet. Próbáltam, ordított este. Betettem a kiságyba és azonnal elhallgatott, most is este puszi, be az ágyba, kicsit dumálgat a maga nyelvén (kint hallom), aztán elalszik. 1,5 éves.
Köszönöm nektek is, tegnap tényleg hatott ez a kis kiömlengés, hiszitek vagy sem, de ma már teljesen másként látok mindent.
Privátban pár kedves anyukának írtam már, hogy a társaságomban én vagyok az úttörő, mindenki utánam fog gyermeket szülni, min 5 hónap eltérésekkel, így engem kérdeznek, én nem nagyon kérdezhetek senkit.
Soha életemben nem fogtam babát ezelőtt, bevallom, nem is kedveltem őket, vagyis inkább már a 4-5 éves korosztálytól kaptam hidegrázást, de mindig is úgy voltam vele, hogy az én gyerekem imádni fogom, és ez teljes mértékben így van, csak néha vannak rossz napok, és helyes döntésnek éreztem, hogy ezt kiírtam magamból, mert iszonyat segítség lehet az internet (bár ezt már tuti írtam :D)
a hordozókendőnek utána nézek klubbokban, köszönöm! egy kengurum van, de abban bőg, meg szerintem még nagy is neki, csuklik benne össze vissza és alig bírtam szegényt kihámozni belőle.
nem győzöm elégszer köszönni :)
válasza:Jaj de nagyon megértelek :)
Ez az én kérdésem volt: https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak..
Pár egy hónapra! - ennyi kellett csupán, már mosolyogtam rajta! Nálunk 2 hónapig tartott ez a nagyon sírós, hasfájós, nehezen kakilós időszak. Utána mérföldekkel könnyebb lett!
Kitartást! Pár hét és már nem csak a túlélésre fogtok játszani! Egyre többet fog mosolyogni és egyre inkább társas lény lesz a kisbabád.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!