Hogy jobb? Külön babaszoba az elejétől, vagy kezdetben együtt?

Szerintem ez olyan dolog, hogy mindenkinek más a jó.

Nálunk úgy volt, hogy megcsináltuk a külön szobát a babának és oda beraktunk egy ágyat, ha kell akkor ott tudjak aludni. Nem akartam a mi szobánkba berakni a baba ágyat. Az első 4 hónapban ott aludtam a szobájában, ő a kiságyban, néha mellettem, néha a babakocsiban. Éjjel sokszor kelt, sokszor szopizott is, így nagyon jó volt, hogy ott voltam, a férjem pedig nyugodtan tudott aludni. Nekünk ez így nagyon bevállt. A második gyereknél sem csinálnám másképp. Most 19 hónapos, tudja, hogy az ágya alvásra való, ha álmos megy be a szobájába. Szerencsére már nagyon jó alvó.

Gyereke válogatja. Az első hetekben talán azért érdemes a szülő közelében "tárolni", mert fáradtan, 2-3 óránként macerás átbotorkálni megetetni.

Mi lecsúsztunk a kivitelező miatt a költözésről, ezért úgy alakult, hogy az első kb. két hónapban a dohányzóasztalon, a mózeskosarában aludt - a légzésfigyelőt arra is rá tudtuk tenni, viszont kevesebb helyet foglalt így, mintha felállítjuk a rendes ágyát.

Utána már sikerült átköltözni, onnantól a saját szobájában és ágyában aludt. Bébiőr és légzésfigyelő be volt kapcsolva - így át tudtunk menni hozzá, ha szükség volt rá.

Én egyedül az egy ágyban alvást nem javasolnám (kivéve babaöböl), két okból:

- jellemzően a felnőttek ágya puha, ágyneműkkel, stb megpakolt, ami növeli a bölcsőhalál kockázatát, mert véletlenül a fejére húzhat valamit, neadjisten a hullafáradt szülő fordul rá álmában

- a légzésfigyelő nem működik, hiszen a szülők légzését (is) érzékeli. Hacsak nem kipeckelt szemmel ül valaki a baba mellett, akkor a bölcsőhalált NEM lehet észrevenni, mivel pont az a lényege, hogy egyszerűen nem vesz levegőt. Nincs hangos hörgés, fuldoklás, kifejezetten csendes gyilkos - ezért esélytelen, hogy időben felébredjen rá a szülő.

A babának a közvetlen testközelség a jó, hiszen ezt ismeri, ebben élt 9hónapig.

A szülőnek saját kompetenciája eldönteni, hogy mit helyez előtérbe.