Hogy jobb? Külön babaszoba az elejétől, vagy kezdetben együtt?

Erre a kérdésre mindenki mást fog mondani, sokszor még a neves pszichológusok sem értenek egyet ebben a kérdésben.

Ez tényleg teljes egészében a babádon és rajtad múlik. Próbáljátok ki a neked jobban tetsző verziót, aztán majd alakul a dolog, és látni fogod, mik a babád illetve a ti igényeitek.

Baba és anya függő. Főleg baba függő, mivel az ő igénye fontosabb volt, mint az enyém.

Mivel még baba és igénye volt rá, hogy ebben a tök idegen világba, ahova került érezzen engem, mert így biztonságba érezte magát, így igen, együtt aludtunk.

De ha azt látom, hogy leteszem a kiságyba és bealszik, ha fent van, akkor meg elvan a kis biszbasz forgókkal, akkor nem veszem magam mellé, mert elalszik akár egyedül is. Na most, nekem nem ilyen gyereket dobott a gép, neki szüksége volt rám, szóval együtt aludtunk.

Külön szoba.

Nálunk volt a gyerekszobában egy kanapé, és ha nagyon sokszor át kellett mennem, akkor ott is le tudtam dőlni. Vagy akár vele együtt.

Most már 5 éves, nem bántam meg. Teljesen természetes neki, hogy az az ő szobája, nem kellett sehova szoktatni, nem mozdítottuk az ágyát.

Volt bébiőr, ami nem csak hangot közvetített, hanem ledekkel jelezte a hang erősségét. Így sokszor már arra felébredtem, ha nyöszörög, mert 1 led már világított.

Úgy 2-2,5 évesen volt neki olyan időszaka, hogy átjött velünk aludni. AKkor legtöbbször visszakísértem, vagy ha nagyon fáradt voltam, akkor velünk aludt.

De az elején a férjemnek mindenképpen könnyebb volt. SZakács, így a 14 órás műszak után tudott aludni, nem kelt fel a sírásra. Én meg pihenhettem napközben is, ha éjszakáznom kellett.

Ez tényleg attól függ, mennyire lesz jó alvó a gyerek, és persze mi a ti igényetek, szóval nincs jobb, ti ketten beszéljétek meg, de azért számítsatok rá, hogy netán a harmadiknak is lesz beleszólása :) A gyereknek tuti nem igénye a külön szoba kb. 5-7 éves korig, csak ha azt szokja meg. (Ismerek olyan babát/kisgyereket is, aki csak a saját ágyában hajlandó aludni, így mindig hazarohangáltak vele és utazásokkor volt nagy balhé. És olyat is, akit bárhová lehetett cipelni, csak épp klasszikusan apuka volt megsértődve attól, hogy köztük aludt a gyerek. De persze mindkettő verzióra van pozitív példa is, elnézést az ijesztésért :))

Én az egyik gyerekemet gond nélkül beszoktattam az ágyába, szépen átaludta az éjszakát, majd büszkén ment két évesen a szobájába a "nagy ágyba". A másiknál dőltek a "majd mindent ugyanúgy csinálunk" terveink, mert másfél éves koráig 1-3 óránként ébredt, így kb. 2 hónap után köztünk aludt (plusz 5 perc alvásért is lovamat-országomat és elveimet...), majd szintén 2 évesen került külön ágyba és szobába (a testvéréhez)... most 4 éves, még átjár hajnalban heti 2-3x. Ha csak az egyik lenne, szerintem azt hinném, milyen ügyes vagyok :D

Szerintem ez gyereke válogatja. Nekem a nagy ha földhöz verem a s*eggem, akkor se tudott volna külön aludni, annyira igényelte a közelségemet. Ezt megszokván gondoltam a kicsi is velünk lesz, addig biztosan, amíg éjjel is kelek szoptatni, erre ő meg majd újszülőtt korától nem tud aludni, ha van valaki bent. Arra is emgébred, ha megfordulok, vagy csak köhintek egyet, így ő (annak ellenére, hogy nem gondoltam, hogy újszülöttet merek majd egy szobában egyedül hagyni) egyedül alszik. (persze van l.figyelő és bébiőr is)

Szóval szerintem ebben a gyerek fog majd diktálni, látni fogod majd az igényeit.