Egy 18 hónapos kisfiúnak fülbevaló?

Se kislánynak, se kisfiúnak nem rakatnék be csak azért, mert nekem az tetszik, de ha majd ők szeretnének nem fogom ellenezni.

Magamból indulok ki. Újszülöttként kaptam fülbevalót, de mióta az eszemet tudom utáltam, olyan 5-6 évesen ki is vetettem, nem tudtam tovább elviselni, de nagy harcok árán vette ki anyám, mert hát egy kislány úgy szép...

Nekem viszont óriási megkönnyebülés volt, iszonyatosan zavart, hogy van valami a fülembe. Azóta sincs :D Bár én más ékszert sem szeretek, se nyaklánc, se karkötő, semmi!

Nem "rugalmasság" kérdése ez. Hanem hagyománytisztelet és közösségbe illeszkedés kérdése.

Ez az ismerős úgy néz ki, szemben akar állni a környezetével, nem is kicsit. Gondoljunk csak bele, mi történik, amikor pl. a játszótéren néhány szót vált másik szülőkkel. Teljesen semlegesen, illemből megjegyzi valaki, hogy elvesztette a kislánya az egyik fülbevalóját. Erre pofoncsapja avval, hogy NEM lány, hanem fiú, te hülye másik szülő. Megkérdezik tőle, hogy hogy hívják a kislányt. Erre azt mondja, hogy NEM lány, hanem fiú. Azt hagyjuk, hogy esetleg milyen nevet fog még utána mondani, valószínű nem Pistikét vagy Józsikát.

Láthatjuk, hogy hova vezet, ugye? Amit eleve el is akart érni, hogy aki egyszer ettől a bugyuta anyukától megkérdezi, hogy a kislánya így vagy úgy, az SOHA többé senkitől nem meri megkérdezni a nem kifejezésével, hogy a gyerekkel mi van. Mert nem akar olyan kínos helyzetbe kerülni, mint a kérdező kisfiával, és a legkevésbé sem akar egy hasonló szerencsétlen kisfiút kislánynak nézni.

Lányoknál más a helyzet. Mert a ruházatukból látszik, hogy kislányok, akár van fülbevalójuk, akár nincs. Elég egy overálhoz egy hajcsat, és kész. Kivéve, ha szegény kislánynak is egy beteg -hogy is becézik őket?- gendersemleges agymosott anyukája van.

Nem, nem kezelem rugalmasan az ilyen dolgokat. Nem is szabad.