Ha más hordja ki és szüli meg a babámat, szerethetem ugyanúgy, mintha én mentem volna keresztül az egészen?

A férjemmel szeretnénk gyereket (vagyis inkább ő szeretne).

Én mondtam, hogy még várni szeretnék pár évet, élni gyerek és kötöttség nélkül. Ráadásul bevallom, hogy félek a terhességtől és a szüléstől is...

Az elsőtől azért, hogy lesz valami gond, feküdnöm kell végig. Meg hogy tönkremegy a testem, bőröm. Az oviban, általános iskolában én voltam a "dundi kislány", 13-14 évesen lefogytam, a gimiben jött egy jó kis bulimia is. Sokat törődöm a külsőmmel és fontos számomra.

A szülés mindkét módjától félek, de inkább a hüvelyi szüléstől jobban.

Ráadásul még csak ősz óta dolgozom, szeretnék kicsit a karrieremmel is foglalkozni. Viszont a férjem fél, hogy később nehezen jönne össze a baba (ő 41 éves). Tisztában van a félelmeimmel és ezért mondta, hogy megpróbálkozhatnánk akkor a béranyával...

Ez nekem is szimpatikus, viszont félek, hogy mi van, ha nem tudnám úgy szeretni a babát, mintha bennem növekedett volna, stb.

Ez szerintetek jogos félelem, vagy butaság?