3 gyereket vállalni nagyszülői segítség nélkül elvetemült ötlet?

Ha meg tudjátok oldani, akkor nem.

De segítség nélkül a mai világban még egy gyerekkel is nehéz. És itt most nem arra gondolok, hogy a szülők kikapcsolódjanak, ahhoz kéred a nagyszülők alkalmi segítségét. Itt konkrétan a megélhetésre gondolok. Manapság egyik munkahelyen se nézik el, ha a gyerek beteg, ott vannak a szünetek, ha a szülőknek nincs rugalmas munkahelye, akkor gyakorlatilag megoldhatatlan a gyerekvállalás, mert nincs hová tenni a gyereket, ha dolgozol, vagy ha beteg. Persze 3 gyerekkel már hosszú évekig otthon maradhatsz, nem kell dolgoznod, de kikapcsolódás akkor is kell és igen, néha a szülőknek kettesben a gyerekek nélkül, márpedig azt segítség nélkül 3 gyerek mellett lehetetlen. Arról nem beszélve, hogy időt, energiát, türelmet emészthet fel. Én azt gondolom, hogy 3 gyereket tényleg csak az vállaljon, aki elbírja ennek minden "terhét".

Pont ahogy a többiek is írják, kell néha a kikapcsolódás, hogy kettesben is legyenek a szülők, de minden simán megoldható, ha van pénz babysitterre. Te tudod, hogy megengedhetitek-e vagy sem.

Szerintem úgy kivitelezhető, ha mind a két szülő 6 órát dolgozik csak majd később, ha már mindhárom gyerek óvodás lesz minimum. Vagy épp az egyik 8-at, akár többet, de a másik csak négyet, vagy épp egyáltalán nem.

Mert különben valami megsínylené a dolgot. Vagy óriási kupiban élnétek, vagy a gyerekekre nem maradna idő, vagy ha igen, és tisztaság lenne, akkor állandóan rendelni kéne a kaját. Vagy a férjeddel nem maradna egymásra időtök, vagy aludni sem tudnátok rendesen.

Csak 24 órából áll egy nap. Ha felfogadtok egy házvezetőnőt, aki mindennap megfőz, elmosogat, kitakarít, rendben tartja a ruhátokat, akkor lehet mind a kettőtöknek 8 órát dolgozni. De akkor a házvezetőnő is fog minimum 6 órát dolgozni per nap, szóval az ő fizetését is kalkuláljátok bele.

Emberfüggő. Valaki egy gyerek mellett is slamposan haldoklik, hogy nem bírja és nincs egy perce sem. Más meg 4 gyerekkel is energikus.

Viszont az időtöket nagyon át kell gondolni, ki hozza-viszi a gyerekeket bölcsi-ovi-suli-edzésre, tudtok-e mindhárommal időt tölteni külön is, vagy majd "elszórakoztatják" egymást.

Négyet vállaltunk, 0 nagyszülői segítséggel. Azért volt 0, mert a férjem szülei már nem éltek, az én édesapám sem, édesanyám pedig 230km-re tőlünk, ráadásul a nővéremék arra építették az életüket, hogy ott a mama, aki segít nekik. Szóval nekünk már szinte semmi segítség sem jutott.

A legkisebb gyerekünk 3 éves koráig voltam otthon, akkor volt a legnagyobb 8,5 éves. A munkám jellegéből adódóan tudtam otthon dolgozni, ezt meg is tettem a legkisebb 1 éves korától kezdve.

Majd visszamentem 4 órásnak, amikor letelt a Gyet, akkor pedig 8 órásnak. Meg tudtunk mindent oldani, a gyerekekkel is foglalkoztunk eleget. Persze ehhez az kellett, hogy a férjem is kivegye mindenből a részét, legyen szó házimunkáról, gyerek különórára viteléről vagy a gyerekekkel való foglalkozásról. Tehát nem elvetemült ötlet, főleg, ha a férjed hasonlóan gondolkodik, mint az enyém.

Amúgy a nagyszülői segítségre sosem kell alapozni.

Mindig úgy kell hozzáállni, hogy ilyen segítség nincs, az a biztos. Mert könnyen lehet, hogy a ma még egészséges nagyszülő holnap már nem lesz az, és nem, hogy segíteni nem fog tudni, hanem még ő szorul majd segítségre.