Terhes lettem 18 évesen. Hogy mondjam meg otthon? Baj, ha úgy érzem, én szeretném a babát?
Ez a második félévem az egyetemen, ezen kívül még lesz/lenne 4 félévem. A barátommal együtt vagyunk 2 és fél éve, augusztusban költöztünk össze (az enyém a lakás).
Ő azt mondta, hogy nagyon szeretné ezt a babát, de megérti, ha én még nem akarnék anya lenni és úgy is mellettem maradna, ha esetleg nem szeretném megtartani. Elég sokat beszéltünk erről az elmúlt napokban, és ő hiába dolgozik már (21 éves), ezen a szinten nem tudnánk élni szülői támogatás nélkül egy babával... Tehát nagyban függ a jövőnk attól is, hogy az én, illetve az ő szülei hogyan reagálnak.
Neki a szülei alapvetően nagyon gyerek- és családcentrikusak, van három testvére és maximálisan támogatva vannak mindannyian, nagyon összetartóak. Nekem is jó a kapcsolatom a szüleimmel, igaz, hogy ők elváltak és egyedüli gyerek vagyok, de ettől függetlenül mindig számíthattam rájuk és bármit megbeszélhettem velük.
Csak ez kicsit másabb, mint az első berúgás, vagy mikor kipróbáltam a füvet gimisként, vagy ha rossz jegyet kaptam...
Eddig a szüleimmel még sosem beszéltem arról, hogy nekem majd gyerekem lesz egyszer... Mármint nyilván ők is sejtik, hogy anya leszek, de elég váratlanul éri majd őket, hogy a közeljövőben.
Az egyetemen tuti halasztanék két félévet, utána a segítségeimtől függene, hogy folytatom-e nappalin, vagy levelezős leszek.
Utolsó, nem tudom. Sosem tettem itt fel kérdést, ma regisztráltam ide.
válasza: válasza:
válasza:Nem értem, aztmondják Magyarország rossz helyzetben van, ehhez képest itt minden 18 éves tini saját lakással rendelkezik.
Kérdező, ha a szuleid nem támogatnak, akkor majd szépen fogod magad és elmész dolgozni attól hogy terhes vagy, attól nem beteg úgyhogy nyugodtan lehet állni a McDonald's ban, sőt ha megvan a gyerek akkor amíg apuka vigyáz rá hajnalban addig mész irodát takarítani. Vagy hogy képzelted ezt a felnőttesdit, hogy apuka utalja Százezreket havonta?
válasza:14, persze hogy úgy utolsó, hisz tartani kell a színvonalat! :)
És most jön majd, hogy "a szüleim sem akarnák, hogy valami aljamunkát végezzek".
Egyszerű a helyzet: meg kell kérdezni anyucit-apucit, hogy emelik-e az apanázst, de úgy ám, hogy beleférjen a bébiszitter és a Stokke is. Ha nem, akkor meg legyenek szívesek fizetni a bécsi magánklinikát az abortuszhoz.
Ezt mind megtanulhatta volna a kérdező az "elődei" kérd~seiből.
válasza: válasza:Kérdező, szerintem te inkább várandós vagy és nem "terhes". Ha szeretnéd a babát, felfogásilag is állj úgy hozzá, mert a vondolkodásod alapjaiban határozza meg a hozzáállásodat a babához, az anyasághoz, meg ehhez az egészhez.
Ha teher a baba, és nem szeretnéd, vetesd el, de ne sajnáld majd utána!
Ha viszont áldásként gondolsz rá, szeretnéd őt kihordani, becézgetni, és nemcsak megtartani, de mindenek előtt nagyon szeretni, és felnevelni, akkor maradj "áldott állapotban", és készülj(etek) fel a szülővé váláshoz!
Egy biztos: Oldjátok meg felnőttként! Mert aki gyermeket hordoz a szíve alatt annak már felnőtt módjára kell gondolkodnia, és már nem kizárólag önmagáról!
Ha megvolt a nagy beszélgetés mindenkivel, és eldöntötted, elveteted-e a terhedet, vagy áldásként befogadod, azért majd tudasd velünk is! Rendben? :)
Kitartást kívánok neked, és mindannyiótoknak! :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!