Terhes lettem 18 évesen. Hogy mondjam meg otthon? Baj, ha úgy érzem, én szeretném a babát?
Ez a második félévem az egyetemen, ezen kívül még lesz/lenne 4 félévem. A barátommal együtt vagyunk 2 és fél éve, augusztusban költöztünk össze (az enyém a lakás).
Ő azt mondta, hogy nagyon szeretné ezt a babát, de megérti, ha én még nem akarnék anya lenni és úgy is mellettem maradna, ha esetleg nem szeretném megtartani. Elég sokat beszéltünk erről az elmúlt napokban, és ő hiába dolgozik már (21 éves), ezen a szinten nem tudnánk élni szülői támogatás nélkül egy babával... Tehát nagyban függ a jövőnk attól is, hogy az én, illetve az ő szülei hogyan reagálnak.
Neki a szülei alapvetően nagyon gyerek- és családcentrikusak, van három testvére és maximálisan támogatva vannak mindannyian, nagyon összetartóak. Nekem is jó a kapcsolatom a szüleimmel, igaz, hogy ők elváltak és egyedüli gyerek vagyok, de ettől függetlenül mindig számíthattam rájuk és bármit megbeszélhettem velük.
Csak ez kicsit másabb, mint az első berúgás, vagy mikor kipróbáltam a füvet gimisként, vagy ha rossz jegyet kaptam...
Eddig a szüleimmel még sosem beszéltem arról, hogy nekem majd gyerekem lesz egyszer... Mármint nyilván ők is sejtik, hogy anya leszek, de elég váratlanul éri majd őket, hogy a közeljövőben.
Ha úgy érzed/érzitek a pároddal hogy szeretnétek a babát, megtartánám a helyetekben, mert egy életen át bánni fogod az abortuszt.
Nyilván első körben nagy lesz a ledöbbenés a szüleid részéről de biztos vagyok benne hogy támogatni fognak.
Én is 19 voltam amikor szültem, egyetemre jártam, amit én levelezőn folytattam tovább, mellette részmunkaidős állást vállaltam egy irodában asszisztensként, a mekiben is voltam pénztáros, a fizetésemből fedeztem a babával járó kiadást (szülés + utána 5-6 hónapig), majd a párom fizujából elvoltunk igazából,
Én nem kértem a szüleimtől anyagi támogatást, viszont otthoni kosztot ettünk, anya hozott mindig.
Szóval, nem lehetetlen, én biztos vagyok benne hogy fogsz segitséget kapni!
Én szüleim se örültek egyébként, nagyon vallásosak, házasságig nincs gyerek stb. De szeretik az unokájukat, szerencsére.
Én csak megmutattam az ultrahangos képet, mást nem fűztem hozzá. Aztán egy órás beszélgetés jött, hogy mit hogyan képzelek el a jövőt illetően. Tehát úgy állj a szüleid elé, hogy legyen konkrét terved, hogyan fogjátok a babát nevelni, és a végén tedd csak hozzá, hogy számítasz a lelki támogatásukra
Eloszor anyukaddal ulj le beszelni errol, en 19 evesen estem teherbe. Akkor 11edikea voltam! Anyukam vette nekem a tesztet mikor mar 2 hetet kesett. Mindenben tamogatott. Meg is tartottam volna a babat, de sajnos elveteltem.
Ugy terveztem hogy utana majd mindenkepp leerettsegizek. Szerintem nyugodtan halaszthatsz egy evet es akkor a tanulmanyaid se vesznek karba es folytathatod akar levelezo tagozaton is.
Szerintem fontoa hogy anyuddal oszinte legyel. Hidd el becsulni fogja benned hogy egy ilyen kenyes temaval oda mertel ele allni.
Az a gond, hogy nem csak a lelki támogatásra lesz szükségünk, ha marad a baba. Mert simán mondhatják, hogy jó, de nem támogatnak tovább anyagilag... Nekem pedig még semmilyen munkatapasztalatom nincsen, mindent ők szoktak nekem fizetni (vagyis utalnak pénzt a számlámra).
Igen, én is anyával szeretnék először beszélni. Apuval is jó a kapcsolatom, meg most voltunk együtt síelni is, csak ő mégis máshogy áll hozzám, meg vele ritkábban beszélek a problémáimról.
Miért lenne baj ha azt érzed hogy szeretnéd? Szerintem ez jó. Viszont ha anyagilag nem tudnátok finanszírozni akkor szerintem jól gondoljátok át. Szülőktől függeni nem a legjobb döntés,bármikor bármi közbe jöhet. Természetesen ez a ti dolgotok, de én nem vállalnék vagyis vállaltam volna úgy be a babát hogy 110% ban nem tudtam hogy eltudjuk tartani magunkat és őt is hiánytalanul.
Én nagyon maximalista vagyok, és szerettem volna tartani azt az életszintet mint a baba elött, hála a jó égnek most jobban élünk mint a baba elött. Én 21 évesen szültem,a párom 27 éves volt (külföldön dolgozik).
(Ja azt hozzá teszem hogy egyáltalán nem vagyok abortusz párti,szerintem aki nem akar babát az védekezzen rendesen.)
Csak becsúszott a baba vagy tervezett volt?
Akkor tessék elmenni dolgozni.
Szívás, tudom, te diplomát akartál, nos, ha ne támogatnak anyagilag - megtehetik -, akkor nem kéne csak a párodra lőcsölni a dolgot.
Ezt a szintet nem tudnánk biztosítani magunknak baba mellett, ha megszűnnének az anyagi támogatások. Erre gondoltam, mert spórolva, átalakítva az életünket, szokásainkat, hobbijainkat valószínűleg sikerülne. De még nem biztos, hogy anyuék rosszul reagálnak, csak ez is megfordult a fejemben.
Májusban leszek 19 éves.
Utolsó, mégis hol dolgozhatnék terhesen, bármilyen végzettség nélkül olyan munkát, ahol normálisan is fizetnek?
Az egyetemen még nem szereztem akkora tapasztalatot a szakommal kapcsolatban, hogy gyakornok lehessek valahol... Meg nehezen is tudnám összeegyeztetni a munkát és az iskolát, tanulást.
Először mindenképp anyukámmal beszélnék, nyilván nem a legjobb szülőktől függni ilyen téren, de ha szeretnéd a babát nagy lelki törés lesz az abortusz
Nem tudom merrefelé laksz, de pl budapesten csomó helyre kell adminisztrátor, ilyesmi, amit terhesen is tudsz csinálni, otthoni munkát is kereshetsz amit a lakásodról is el lehet végezni.
A baba sajnos sok lemondással jár, az egyetemen én a helyedben halasztanék, vagy áttérnék levelezőre.
Hogy lehet, hogy itt a gyakorin van az 1 főre eső legtöbb saját lakással rendelkező gazdag terhes kislány...? :)
Csak én unom?
Fogadjunk orvos, jogász vagy közgazdász.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!