Fiatal anyukák, a baba mellett mennyire vagytok képesek megvalósítani a saját céljaitokat? Éreztétek már úgy a pici születése óta, hogy hiba volt így dönteni?

nem tudom megvalósítani a céljaim, pedig halál nyugis gyerek tök jól eljátszik egyedül, de akkor is ott van, hogy amint bele fogok valamibe, megjelenik, kér valamit, bekakil, stb, és így lehetetlen koncentrálni még akkor is ha egyébként nyugis természetű.

Én egyébként úgy terveztem otthonról végzek tovább értékesítői munkát - ehhez csak telefonálgatnom meg ajánlatokat írni kellene, de egyszerűen mire leülnék és belemerülnék, menni kell a gyerekhez, vagy házimunkázni, szóval szerintem ezt most elfelejtheted :)

illetve most a nagyobb már ovis,ismét itthon vagyok a picivel, ő szintén nyugis, bútorokat szeretnék felújítgatni, de cska és kizárólag alvás időben tudom cisnálni, és akkor is benne van a pakliba hogy ha felkel, mennem kell hozzá akkor is ha nincs lefestve valami és mehet a kukába, mert a festés bútorok esetében olyan, hogy vagy lekezeled az egész felületet egybe vagy másnap kezdheted előlről...

emelett kertészkednék, na ez gyerek mellett szintén inkább bohózat.

Ettől független ne aggódj, megszületik, oda vissza leszel érte, ami addig fontosnak tűnt, már nem lesz fontos, vagy megtanulsz majd rangsorolni, gondolom fiatal is vagy, úgyhogy ha már ovis, majd folytatod a céljaid - de azzal számolj hogy akkor is jóval kevesebb időd lesz. Ezért nyilván jobb lett volna ha nem most leszel terhes, de már megtörtént, és az abortusz mellett tőlem érvet biztos nem fogsz hallani..

Én 24 vagyok, terveztük a babát, de fiatal anyukának érzem magam. Ez egyrészt szerintem jó, mert a gyerekhez is sokkal rugalmasabban állok, fizikailag és idegileg is jobban bírom, a terhességem is könnyű volt, másrészt én sose éreztem, hogy ez a saját céljaimban akadályozna. Anyukám meg nálam is fiatalabb volt, és nagyon szép karriert csinált, miközben engem és a húgomat nevelt, én öt évesen mentem oviba is, addig mindig mellette voltam (persze ehhez olyan munka kell, amiben nem gond). Sok emberrel találkoztam már kisgyerekként, később is könnyen kijöttem a felnőttekkel, én csupa pozitív oldalát látom. Persze a nagymamám sokat segített, de mindig csak pár órára, nem volt olyan, hogy egész napokra le lettem volna passzolva.

Mi most úgy tervezzük a párommal, hogy egy évet leszek itthon én (pont a felénél tartunk) és utána egyet ő. Aztán valószínűleg úgy oldjuk meg, hogy részben magán bölcsibe fog járni a lányunk, részben pedig váltott időben fogunk dolgozni, hogy sokat lehessünk vele is. Persze sok függ attól, hogy mit akarsz elérni, meg tudom, hogy a jogi egyetem nehéz (én a BME-re jártam) de szerintem ha szeretnéd, és nem akadálynak fogod fel, akkor meg lehet oldani. A kulcsszó a rugalmasság. (miközben ezt írom, pl rajtam alszik a lányom, és simán tanulhatnék is ahelyett, hogy kockulok)

Nekem ugyan tervezett baba volt a lányom, 27 évesen szültem, de én nagyon sok mindent csináltam/csinálok mellette. Kéthetes kora óta dolgozom itthonról home office-ban, megtanultam horgolni, varrni, mert ezek mindig érdekeltek. Sok minden múlik azon, hogy milyen az apuka, és neked mennyi energiád van.

Nekem a lányom már 2,5 éves elmúlt, igény szerint szoptatott volt picinek, így az nem igazán volt opció, hogy majd más vigyáz rá, amíg én dolgozom. Akkor nagyon sokat éjszakáztam, esti fektetés után dolgoztam, de rossz alvó volt, sokszor félbeszakított. Nagyon nehéz volt, fáradt voltam, de túl lehetett azért élni. Szellemi munkát végzek, tehát én úgy gondolom, tanulni is lehet így, de nagyon kell akarni, mert baromira húz az ágy egy fárasztó nap után.

A hobbik akkor jöttek képbe, mikor már nagyobb volt. Horgolni 8-9 hónapos korában tanultam meg netről, szintén este/éjjel csináltam. Ekkor már kicsit kiszámíthatóbb volt a lányom nappali alvása, tudtam dolgozni akkor is, voltak szabad esték. Házimunkát együtt csináljuk mindig.

Miután már kevesett szopott, főleg inkább evett, az apja amikor tudta,átvette egy-egy délutánra, hogy ne éjjel kelljen dolgoznom, ez nagy segítség volt. Másfél éves kora óta bejárok a munkahelyemre heti 1x, akkor is az apukájával van, az is sokat számít, jobban haladok.

A varrást később tudtam elkezdeni, ősszel kezdtem heti egy fél napot tanfolyamra járni, régi álmom volt, 2,5 hónapig tartott. Ez szintén azon múlt, hogy a férjem támogató, részt vesz a gyerek életében, nem rám hárít mindent. Mindketten végig dolgoztunk, foglalkoztunk a hobbijainkkal, de a lányunk nem volt lepasszolgatva, bölcsibe se jár, vagy anyával, vagy apával van (persze sokszor van olyan is, hogy mindkettőnkkel). Még nagyszülők is csak akkor vigyáznak rá, ha elkérik, mi max nagybevásárláshoz kérjük havi 1x, hogy vigyázzanak rá, az egyszerűbb, ha nincs ott.

Szóval szerintem sok dolgot lehet baba/kisgyerek mellett csinálni, de nagyon nem mindegy, apuka mennyire bevethető, illetve te mennyire vagy hajlandó/képes alvás helyett a dolgodat csinálni. Ismerek olyat akinek nincs túl sok energiája, egy gyereke van, de mikor a gyerek alszik, ő is azonnal leborul az ágyra, semmire nincs ereje. Te tudod felmérni, mi megy, mennyit bírsz, és hogy az apuka vajon mennyire lesz partner. Ezek fényében dönts.