Ismersz olyan anyákat, akik a férjük magukhoz láncolása miatt akartak sok gyereket szülni? Vagy mert szakmailag sikeres férj mellett saját karrier hiányában komplexusaik voltak és ezzel akartak "bizonyitani"?

Igen. Olyat ismerek, akinek semmilyen szociális igénye nem volt, dolgozni, tanulni nem akart, tökéletesen kielégítette az anyaszerep. Ahogy a nagyobbak kezdtek felnőni, önállósodni, gyorsan szült még egyet.

(A férjnek volt egy kikacsintgatása a házasságból, és amikor az kiderült, azt is egy újabb gyerekkel "kezelték".)

Anyósom azért szült 7 gyereket a férjének, hogy maga mellett tartsa, illetve hogy ne tudja kisgyerekkel az utcára tenni. Volt időszak, mikor jól ment a vállalkozása, és volt pénz is bőven. De haza akkor se sok került belőle, mert az öreg kb. ekkor kezdett el inni, és akkor agresszív is.

Most az ötvenes éveiket tapossák, se munka, se más bevétel, egy hajszál választja el őket a hajléktalanságtól. A hét gyerek kirepült, és egyik jobban utálja a szüleit, mint a másik (nem ok nélkül!), így sok segítségre nem számíthatnak.

Annyit ért el az öreglány, hogy most már akkor se tudna elköltözni, ha akarna, mert nincs miből.

Ez a legextrémebb példa, de van még ilyen a rokonságban. Sajnos.

Csak nem a középkorban élünk, ha a pasinak elege van, a legtöbbször válás a vége, a nő meg ottmarad a gyerekekkel.

A másik véglet, hogy nem tudnak hova menni, így kényszerből maradnak együtt, a gyerekek meg úgy nőnek fel, hogy otthon állandó a feszültség, veszekedés, nem tisztelik egymást.

Semmi jó nem sül ki belőle.

Szerencsére ismerek olyat is, ahol a házaspár mindkét tagja vágyott a nagy családra, öt gyereket nevelnek, egy hangos szó nincs, a kicsik hegedülni, focizni, rajzra, táncra járnak, a nő ellátja a háztartást, a férj előteremti az anyagiakat, és mindketten elismerik a másik fáradozását. Őket pl. irigylem érte, hogy így meg tudják szervezni az életüket.

vagy egy ismerősöm - a szeretője a barátnőm.. van már a pasinak egy lánya, és a felesége most szülte a második babát, hogy megmentse a házasságot.

a szülés éjszakáján a pasi a barátnőmet d..ta fent Budapesten.

szóval ezt a módszert csak erős gyomrúaknak ajánlom.

Egy ismerősöm járt így, bár ők külföldiek. Azt mondom, mindketten hülyék voltak, mert már az első gyerek után is recsegett a házasság, de közösen próbálták megmenteni egy másodikkal. A pasi egyetemi professzor, de ezt nagyon eltolta. Most már kamaszok a gyerekek, persze elváltak. Az exfeleség kettyós (papírja is van róla), olyan sikeresen az apa ellen nevelte a gyerekeket, hogy hiába teper értük, nagyon ritkán hajlandóak elmenni vele. A nagyobbik gyerek szintén pszichiátriai gondokkal küzd.

Pedig tényleg jó apa, sokat tett/tesz a gyerekekért. Utólag ő is azt mondja, hogy nem a konkrét gyereket bánja, hanem magát a döntést, hogy egy másodikkal mentsék meg az alapból nem működő házasságot.

A férjemnél szintén a "ketten voltak hülyék" típus volt. Se veled, se nélküled kapcsolat, havonta szakítottak, összejöttek. Egyszer "á, mi baj lehet belőle, ha egyszer nem húzunk gumit" alapon terhes lett a lány.

A férjem elismerte, hogy ez kettejük felelőssége volt, hiszen ő is beleegyezett, hogy védekezés nélkül legyenek együtt.

Utána kötelességének érezte elvenni, majd kötelességtudatból végigszenvedtek majdnem 15 évet. Akkor váltak el, amikor a gyerek sírva könyörgött, hogy váljanak már el, mert ezt a mérgezett levegőt nem akarja tovább szívni.

A gyerekével azóta is a jó a kapcsolata, csak azt a házasságot nem kellett volna erőltetni.

Mondjuk nekik volt annyi eszük, hogy többet nem vállaltak a meglevő mellé. Viszont az exfeleségével már évek óta nem is beszél, annyira megromlott a viszony, mire elváltak. A gyerekkel beszél közvetlenül, az anyja kikerülésével.