Egy rokon szerint nem leszek jó anya. Vannak még ilyen UFO-k, mint én?

28 éves vagyok, 8 hetes várandós. A férjemmel a babát terveztük, nagyon várjuk, borzasztóan boldogok vagyunk, szeretjük.

Viszont, a sajátomat NEM véve ebbe a kalapba, én soha életemben nem tartottam aranyosnak a csecsemőket, nem olvadoztam tőlük és egyszer se éreztem soha, hogy meg szeretném fogni őket (minél távolabb van annál jobb). Ezt tudja is a családom, de úgy gondoltam, hogy ahogyan számomra, úgy a számukra is természetes és alapvető, hogy a saját gyerekemmel minden nagyon de nagyon máshogyan lesz. Borzasztóan hiszek az anyai szeretet minden elsöprő erejében.

Csak bakker nem szeretem a csecsemőket (a 2-3 éves gyerekektől én is olvadok), a más csecsemőit...

A hétvégén a kezembe akartak adni egy nyáladzó nyakigtakony gyereket és hárítottam. Erre kaptam azt, hogy ideje lenne állítani magamon mert szar anya leszek. A másik sarkalatos pont, hogy én nem szeretek a terhességemről beszélgetni. A magam lelkében borzasztó erősen megélem az egészet, járok anya-magzat kapcsolatanalízisre, a párom állandóan a hasamhoz dumál.. :) De nem akarok kényszeresen állandóan erről beszélni.

Bevallom, nagyon jól esne, ha lenne itt rajtam kívül még néhány földönkívüli, aki megnyugtat, hogy igazam van és nem ezeken múlik, hogy jó anya leszek-e...