Szerintetek attól jó szülő valaki, hogy a leg hiper-szuperebb, legdrágább dolgokkal árassza el a gyerekét, v. attól, hogy sokat foglalkozik vele és tanítgatja, szereti? Az utóbbihoz persze nincs szükség a legmenőbb, legdivatosabb "cuccokra".

Egyértelmű, hogy a törődés a lényeg! Mondjuk az se a legjobb, ha a babát a ,, nagy semmire" vállalja be!

Amikor én bevállaltam tudtam, hogy mindent, ami az anyagi dolgokat illeti, nekem kell gondoskodnom!

Nincsenek pénzes rokonok, gazdag nagyszülők....akik elhalmozzák!

De én úgy vagyok vele, hogy elég ha tiszta szívből szeretik és én vállaltam a gyereket, tehát az én dolgom ellátni!

Én fontosnak tartom, hogy sokan vegyék körül, mert így lesz barátságos, jó szívü, önzetlen, szerető, humánus ember! SZERINTEM EZ MEGFIZETHETETLEN!!!

Nem élünk rosszul, de nemállunk annyira jól, hogy gondolkodás nélkül tízezreket adjunk ki játékokra.

Egyébként van drága játék, féláron vettem tesztveszen. Néha játszik vele, egyébként egy doboz, kanál, bármi elég neki.

Nem a drága játék a lényeg, már bocs, de a lányom sz@rik a játékra, ha ott vagyok, sokkal többet jelent neki, ha együtt kavarjuk be a sütit. Pedig még csak egy éves...

Nálunk az apai nagyszülők részéről van ez. Mikor megtudták, hogy terhes vagyok, egyáltalán nem örültek. Nem vagyunk házasok, és így inkább szégyellték, hogy jön az unoka (mondván mit fognak szólni a szomszédok), minthogy örültek volna neki. Nekem ez nagyon rosszul esett, és azóta is megtartom velük a 3 lépés távolságot. Csak akkor megyünk ha muszáj.

Persze ahogy megszületett a fiunk, anyós el volt varázsolva, egy csomó szir-szart összevásárolt a gyereknek. És teszi ezt azóta is. Többségük használhatatlan, de ő így akar jó nagymama lenni. Szerintem el is hiszi, hogy ő jó nagyi, mert mindent megvesz az unokájának. Nem fogja fel, hogy a gyereknek nem az a jó, ha egy csomó haszontalan dolgot vásárol neki. Sokkal többet ért volna, ha nem okoz nekem annyi álmatlan éjszakát a terhességem folyamán, és ha mostanában nem akkor kezdene el sipítozni neki, mikor elaludni próbál. Ez csak egy példa volt.

Legutóbb a 4 hónapos fiamnak vett egy napozót. 56-osat... 53 centivel született. Kb 1-1,5 hónapos koráig hordott 56-os rucikat. Ebből is látszik, hogy nem foglalkozik komolyan a gyerekkel, csak meg akar felelni a nagymama szerepnek. És nem mondhatja senki, hogy nem tudta a fiam méreteit, mert pont előző este mértük meg, és akkor volt 61 centi... És ő is ott állt ahogy mértük.

Szóval én elég szomorúnak tartom, hogy vannak akik inkább megvásárolni próbálják a gyermek szeretetét, mintsem hogy törődnének vele, és szeretettel közelítenének felé.

2.vagyok!

Az én szüleim tényleg olyan helyzetben vannak, hogy semmivel sem tudnak segíteni, de mindennél többet jelent számomra, hogy anyukám reggelente vigyáz a babára amíg én kitakarítok!

A páromnak nincs családja, de olyan barátaink vannak akik jobban szeretik a gyerekünket, mint egyik másik vastag pénztárcájú nagyszülő!

Én ha tehetem nem is engedek olyan embert a közelébe aki anyagias! Nem szeretném ha belőle is ilyen ember válna!!!!

Kedves 11:10-es!

Elhiheted, hogy én sem szívesen viszem anyósékhoz a fiam. Fizikai rosszullét kerülget ilyenkor. Ha tudom, hogy menni fogunk, előtte egy héttel homeos bogyókat kezdek szedni, mert egyszer annyira felhúztam magam, hogy alig volt tejem, mikor ott voltunk.

De sajnos muszáj mennünk, mert a párom szerint én túlzok. És az ő anyja igenis jó nagyszülő. A legjobban az fáj, hogy amikor én estéket sírtam az ő drága anyukája miatt, akkor nem állt mellém. Szerinte akkor is én fújtam fel a dolgot. Néha úgy érzem, hogy a páromnak még mindig fontosabbak az, hogy az anyjáéknak mi a jó, mint az, hogy a fiának az érdekeit tartsa szem előtt.

De mindegy, ez már nem a kérdéshez kapcsolódik, bocs az offért!