Eljutottam arra a pontra, hogy bem bírom, szerintetek ez normális? Bővebben lent.

Szóval van egy 16 hónapos lányom. Születése óta nehéz vele elmenni bárhova, kizökkenteni a napi ritmusából, de amit az utóbbi hónapokban művel, az már több a soknál. Egyszerűen nem lehet vele sehova menni. Sír a buszon, sír az autóban, sír az utcán. Ha kiveszem a babakocsiból, akkor egy lépést sem hajlandó megtenni. És itt nem arról van szó, hogy nyöszörög, vagy kicsit sír... nem. Olyan éles, magas hangon sír, hogy levegőt nem vesz, mindenki minket figyel, hogy mit csinálok a gyerekkel. Itthon minden rendben van, ahogy felérünk a lakásba, mintha elvágták volna. Alapvetően nehéz a természete, ha valami nem úgy van ahogy szeretné, akkor képes ájulásig zokogni, szó szerint! Most a hótól, latyaktól borul ki rendszeresen. Próbálok neki segíteni, elfogadni, de már nem bírunk vele, mert rögtön eldobja magát. Érdektelen, bújócskán, mesekönyvön kívül semmire nem fogékony, esetleg ha hagyom hogy a lakásban mindenféle dologból kupacokat csináljon, akkor elvan. A szeparációs szorongás iszonyat erős most nála, na de ennyire lehet? Ez még belefér?