Nem tudom, mi lenne a megoldás, de nem tudom sírni hagyni!?

Ilyen nagy babánál már ritkán gondolnak rá a szülök, de nem lehet hogy éhes?

Szoptatod még? Ha nem, akkor mikor issza az esti tápszerét? Biztos hogy kitart neki reggelig a pocijában?

Az a legrosszabb, ha felveszed, megnyugszik, majd rögtön lerakod, amire sírni kezd, erre te megpróbálod simogatással nyugtatni, míg nem nem bírod tovább hallgatni a sírást, és újra felveszed. Legalábbis nálunk ez teljesen következetlen és elhibázott módszernek bizonyult. Szerintem akkor inkább már vagy hagyd sírni, vagy le se tedd az öledből addig, amíg mélyalvásba nem került. Én inkább ringattam 30-40 percet szünet nélkül, minthogy 3-4 órát szenvedjünk.

Jah, és csodákat tesz, ha magad mellé veszed a nagyágyba! Ne aggódj, vissza tud szokni utána a saját ágyába, de így legalább könnyebben átvészelitek ezt a virrasztós időszakot.

Valószínűleg szeparációs stressz. Azzal, hogy most ölben altatgatod, valóban jól el fogod rontani, főleg, hogy már megszokta, hogy egyedül alszik. Nem kell ölbe venni, és ott altatni, hanem hagyd a kiságyban, és úgy altasd vissza. Lehet el fog tartani pár napig, de megszokja, hogy ha kellesz, akkor ott vagy, anélkül, hogy folyton az öledben lenne. Nekünk ez három nap volt a fiammal, már zombi voltam a nemalvástól, de a negyedik napra lehiggadt, tudomásul vette, hogy ha kellek, akkor jövök, de nem lóghat folyton az ölemben. AZóta újra nyugisak az éjszakák.

Ha nem azt szokta meg, hogy együtt alszotok, akkor most ne szoktasd hozzá, később nehezebb lesz leszoktatni.

Szia!

Amikor elolvastam amit írtál teljesen magunkra ismertem nálunk pont ugyanez a helyzet.Már kezdek megőrülni,az én lányom 10 és fél hónapos és pár napja úgyanezt csinálja.Kézben elalszik leteszem felébred eddig mindig letettem megkapta a tápszert vagy a teát és bealudt rajta.Nem értem én sem ezt a helyzetett.Védönö azt mondja ez szeparációs szorongás.Hááááááááááát én nem tudom.A fiam soha nem volt ilyen,de ha te esetleg rájössz valami jó modszerre örülnék ha megírnád priviben.Remélem hamar túl leszünk rajta,kítartást kívánok nektek is!