Ilyen körülmények mellett megtartanátok a babát? Hogy lehet meghozni ezt a döntést?

Pontozzatok le nyugodtan, de én nem tartanám meg. (Igaz nem is kerülnék ilyen helyzetbe, de most nem is ez a kérdés.)

Én csakis stabil és valódi kapcsolatban vállalnék gyereket, és csakis olyan férfival aki nemcsak engem szeret, de akarja is a gyereket és tud is apaként maximálisan aktívan helytállni.

Valamint nem vállalnék gyereket öreg férfitól. Tudom ez a kijelentés is bicskanyitogató, de egy 49 éves férfi már nem fiatal és akármilyen fitt és fiatalos már lassan nagypapa korba ér.

De ezt a döntést neked kell meghoznod. Én a helyedben átgondolnám hogy fel tudnám-e nevelni egyedül ha az apa kikerül a képből. Azt is hogy helyt tudok-e/akarok-e állni anyaként, mert az egy dolog hogy nem hal éhen, de a nevelés az egy jóval nehezebb feladat az ellátásnál.

Az egész életét gondold át az ő szemszögéből.

Maximálisan nem tudom beleélni magam a helyzetedbe.

Ha úgy érezném, hogy egymagam is el tudom tartani a gyereket, akkor megtartanám. Ugyanis valljuk be, azért ez a kapcsolat nem tűnik valami biztos alapnak.

De bakker, nem értem. Egész értelmesnek tűnsz a kérdésed alapján (fogalmazás pl.), de akkor mégis miért nem tudtatok normálisan védekezni?

Igazából már mindegy, hogy védekezett v nem és miért nem. :)

Már ott a gyerek, tudom ki lehet nyirni pár hétig, de már ott van! A döntést nem most kell meghozni, én úgy gondolom.

Amiket leírtál, szerintem nem ok arra, hogy megöld. Maradjon szerintem, szülőnek lenni nagyon jó dolog.

Mivel a kérdés az, hogy megtartanám e: igen. Feltéve, ha akkor is tudok neki biztosítani mindent, ha egyedül maradok. A koroddal semmi baj nincs, én is 24 vagyok és az első babát várom, aki egy héten belül születik, ha úgy akarja :D A párod kora sem tartozik senkire, ugyan az én párom velem egyidős, de apukám 24 évvel idősebb anyunál.

Ha TE akarod ezt a babát, és ha esetleg úgy adódik, egyedül is el tudod tartani, akkor a válasz egyértelműen igen.

Én leülnék az apával egy komoly beszélgetésre, hogy hogy tervezi a további életeteket. A gyereknek a család a legjobb. Ha megpróbáljátok együtt, akkor nincs kérdés, megtartanám. Ha nem akartok családként megpróbálni, akkor nehezebb a kérdés. Akkor a következőket gondolnám át:

Tudom-e egyedül vállalni? Mind anyagilag, mind érzelmileg.

Van-e hol laknom?

Lenne-e segítségem?

Vállalnám-e, hogy esetleg nehezebb lesz párkapcsolatot találnom?

Ha nem akartok család lenni, akkor én szakítanék, ezután csak mint a gyermekem apja venne részt az életembe (ha megtartod ennek ellenére is).

Ha úgy döntesz, hogy nem tartod meg, akkor is szakítani fogtok jó eséllyel.

Helyetted nem dönthetünk.

Mondom, számomra a legfontosabb kérdés, hogy hogyan tovább az apával.