Félek egyedül lenni a babámmal? Mióta egyedül vagyok vele itthon szorongó érzésem van. Mit csináljak, hogy elmúljon?
Babám most 2 hónapos. Nekem olyan problémám van, hogy mióta megszületett a kisbabám nem voltunk egyedül, egy hetet anyukám volt velünk, egy hetet párom anyukája egy hónapot pedig a párom volt itthon, mert itt kint van olyan lehetőség, hogy az apuka ki tud venni egy hónapot a szülés után. Utána egy hetet voltunk otthon családnál. És miután visszament hirtelen dolgozni a párom és rámtört egy szorongás, gombóc a torkomban, alig bírok enni, hasmenés is rámtört, mintha izgulnék, nem tudom. Egy hete tart ez. Nem tudom amiatt lehet-e, mert félek egyedül lenni a babámmal, mert megszoktam, hogy mindig volt itt velünk valaki?! Szeretnék megint felhőtlenül boldog lenni vele!! Remélem nem kezdődő depressziós tünet ez.. vagy most kezd tudatosulni, hogy anyuka lettem, most hogy kettesben lettünk?
Volt valaki hasonló cipőben? Ti nektek hogyan alalkult? Mit tegyek, hogy elmúljon ez a szorongó érzés? Nagyon rossz..
szerintem majd elmúlik.
Csak tudatosítsd magadban nap közben időnként, hogy jól csinálod, ügyes vagy. ezt is megcsináltad. Akár mondd ki hangosan is ezeket.
Dicsérd magad, hogy látod, látod ez is sikerült
, és lásd meg a babádon is hogy elég vagy neki te egyedül is. :)
kitartás
Kicsit én is féltem bár velem nem volt hetekig senki csak apuka volt 1 hetet itthon, de mikor visszament dolgozni én is féltem hogy mi van ha annyira sír hogy nem tudom megnyugtatni, egyáltalán mit fogok vele egész nap csinálni?
Tudom banálisan hangzik de visszagondolva, vicces hogy az a típus voltam aki egy újszülöttet már lefoglalni próbált és szórakoztatni :D
Szóval ezzel azt akarom mondani hogy nem önbizalom hiányod van? Hogy egyedül nem fog menni, esetleg konkrét dologtól félsz a kicsivel kapcsolatba?
Ha a válaszod erre igen, vagy talán akkor ezen ne aggódj az idő segít, meglátod hogy meg tudod csinálni, hogy annak a picinek rád van szüksége és nem a nagyszülőkre elsősorban és ezzel a mottóval nyugodtan fejest ugorhatsz már az anyaságba.
Hidd el minden rendben lesz .
Én is így voltam.. Most visszanézve csak nevetek magamon.. :)
Úgy éreztem hogy minden tőlem függ és enyém a felelősség. Mi van ha baja lesz? Ha történik valami?
Persze nem lett.. Az segített, hogy lefeküdtem mellé a játszószőnyegre, énekeltem neki és vizsgáltam mennyire szép.
Köztudott, hogy az ember nem tud egyszerre félni és énekelni. Próbálj meg minél többet dúdolni :) Te is nyugodtabb leszel és a baba is.
Nem tudom hogy ez nyugtat-e, de tény, hogy az első időszak a legnyugisabb :) Én már azon parázok minden nap, hogy a darabos ételek bevezetése jól sikerüljön, ne nyeljen félre stb.. Bezzeg amikor még csak tejet ivott.. :) Na meg a mozgás. Mennyivel nyugodtabb volt a nap amikor a szőnyegen elfeküdve töltöttük a napot :)
Ne feladatokat végezz, hanem tedd amit akarsz. Ha egész nap olvasni akarsz mellette, tedd azt. Ha szobát rendeznél, tedd azt. Ha ringatni akarod egész nap, szintén. A lényeg, hogy a lelked legyen rendben. Később úgyis más lesz a napi beosztás, de most van egy babád aki gyorsan fel fog nőni :)
9es vagyok. Bocsánat, kimaradt:
Nekem is voltak hülye gondolataim. Pl mit tennék ha betörnének hozzánk, ha lezuhanna itt egy repülő, ha ne adj isten nem ébredne fel stb. FOGALMAM SINCS hogy jöttek ezek, szörnyű volt. Kellett pár hónap mire rendesen tudtam aludni, rendeződtek a rutinok és azzal el is múltak ezek. Tehát pihenés, egymásra figyelés és a saját énidő lehetősége. Ezek szerintem a megoldás kulcsai.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!