Miért baj, ha lelkes vagyok a babám miatt és nem csak "legyünk túl ezen is" a hozzáállásom?

Még csak terhes vagyok, de nagyon várjuk a babát. Viszont többen megjegyezték, hogy minek ez a lelkesedés (az oldalon is találkoztam ilyen válaszokkal). A vőlegényem eljön velem a vizsgálatokra, és volt, aki ezért is beszólt, hogy minek rángatom magammal folyton...

Sokat olvasgatom, rengeteg külföldi oldalt, blogot, vlogot nézek babás témában és most pl. a babaszoba a fő téma, amióta megtudtuk, hogy kislányunk van. Átalakítjuk az egyik szobát, más színűek lesznek a falak, stb. Viszont mások azzal jönnek, hogy jaj minek, elég, ha csak beteszünk oda egy kiságyat, nem kell semmilyen átalakítást csinálni. De nekem ez nem teher, sőt. Imádok bababútorokat keresni, kitalálni, mik legyenek a falon, vagy hogy milyen legyen a lámpa, a függöny.

Szóval nekem teljesen öröm ez az egész, de úgy érzem lassan, hogy ezt inkább titokban kéne tartanom, mert többször piszkálódást kapok és megjegyzéseket...

De miért baj, ha egy fiatal kismama lelkes a baba miatt?

Nem dolgozom, van időm erre. Meg mikor csináljam ezeket, ha nem most...