Mennyire érzitek szükségesnek pici baba mellett az autót?

Pár éve én is beborultam az árokba a kocsimmal. Most pedig napi sok-sok kilométert levezetek. Feltétlenül ülj be a kocsiba, és vezess! Ha ennyire stresszelsz, én is elmennék a helyedben egy gyakorlati oktatásra, ahol visszaszerezheted a rutint. Én anno nem stresszeltem, visszaültem az autóba, soig bennem volt a félsz, de mentem, mert tudtam, hogy mennem kell, különben egy életre belémragadhat az a görcs.

Amikor a kisfiamat először autóba tettem, beültem a volán mögé, az nagyon ijesztő volt. Óriási felelősségnek éreztem. Aztán két évre rá megint rámtört ez az érzés, amikor már a kislányommal gömbölyödött a pocakom. De menni kellett, hát mentem.

Ha most még nem vagy állapotos, sürgősen kezdj el vezetni! Ha állapotos vagy, oktató jelenlétében biztonsággal vezethetsz, ő beavatkozik, ha be kell.

Amikor a kisfiam megszületett, épp nem volt átmenetileg autónk, megoldottam, igazából nem is nagyon hiányzott, jó helyen lakunk, minden sétatávolságra van. Viszont két kicsivel már el sem tudnám képzelni. Ráadásul Pest legtávolabbi csücskében lakunk, és Budára járunk át a munka, ovi, bölcsi miatt (munkahelyi ovi, bölcsi állami intézmények). Teljességgel kivitelezhetetlen lenne napi több órát tömegközlekedni Velük. Így is sokat utazunk, de mégis csak a kényelmes, fűtött autóban tudunk beszélgetni, mondókázni, nem a metróban nyomorgunk.

Mikor az első babámmal voltam 16 hetes terhes, tömegkaramboloztunk. Nem lett senkinek semmi baja, de nagyon sokáig nem szerettem autózni, a terhességem alatt minden egyes alkalommal úgy éreztem, hogy az egész méhem tiszta görcs. A családom meg persze jószándékkal mindig autóval akart vinni. Amikor megszületett a baba, fokozatosan egyre jobb lett. Igaz, az én esetem kicsit más, mert nem én vezettem, és előtte már régóta megvolt a jogsim. Ha úgy adódott és muszáj volt, autóval mentem utána is. Néhány év kellett, hogy túllegyek rajta, meg sok autózás.

Egyébként mikor még otthon voltam a gyerekekkel, nem hiányzott az autó, simán mentem busszal, hátizsákkal bevásárlásra, meg felszálltam gyerekkel a vonatra, bármilyen időben. Azóta vezetek újra rendszeresen, mióta újra elkezdtem dolgozni, a gyerekeket meg óvodába, iskolába, különórára kellett hordani.

Aki azt mondja, hogy nem érzi szükségét egy kocsinak, hát nem tudom.Nagybevásárlás?Cipekedsz?

Tudom magunkról, ha megyünk bevásárolni, a csomagtartó fullra teli van állandóan, pedig nem Trabanttal járunk. :)

Gyerek mellett meg pláne jó ha van autó.

Kérdező, jól mondták a többiek, menj el egy oktatóhoz, hidd el, hogy el fog múlni a félelmed.

16, válaszolhatok: nem cipekedem. Csak annyit vásárolok, amennyit elbírok. Élelmiszerből nem szoktunk halmozni, nincs szükség "nagybevásárlásra", nem is férnénk ipari mennyiségű (száraz) ételtől. A háztartási cuccok (kozmetikum, vegyi áru, pelenka...) pedig házhoz jönnek.

Életmód kérdése.

Igen, végülis én is erre gondoltam.

Bevásárláskor megvesszük a húsokat, olajat, lisztet, tésztát, ásványvizet, tisztítószereket, piperecuccokat, meg mit tudom én mi mindent még.Kézben elhozni gáz lenne, minden héten meg nem futkosok bevásárolni.20 km-re lakunk a várostól, itt a közsêgben meg se kapnánk mindent, vagyis azt, olyan márkákat, amiket megszoktunk, így maradnak a hipermarketek.Buszon érdekesen festenék...