Apás a kisfiam. Őszinte leszek: sajnos rosszul esik. Mit tehetek?

16 hós, még szopizik. Esténként nagyon rosszul alszik és csak én tudom visszaaltatni. Ebből fakadóan iszonyatosan fáradt vagyok.

Amit a hibámnak látok: valahogy én nem tudok úgy bolondozni vele, az apukája meg igen. Próbáltam én is birkózni, ilyesmik, de tőlem valahogy nem fogadja. Az én részem az, hogy állandóan a mellemen csüngne. Olvasgatok neki, mondókázok, de apa... Apa varázslatos. Napközben is állandóan az ő nevét mondogatja, ha nincs itthon. A másik hiba, hogy nem vagyok kipihent. S szerintem ezt érzi. Nem tudom teljesen odatenni magam a játékokba. Persze ez relatív. Tudom, hogyha tudnék aludni, akkor jobban menne.

Én kissé visszafogottabb vagyok, egyébként tanár. Nem.vagyok bolondos típus, és láthatóan a kisfiamnak ez jön be. Ezzel nem lenne problémám, inkább az zavar, hogy ha itthon van az apja, csak hozzá bújik, neki viszi a játékokat, én nem létezem. Ha megjelenek a színen, akkor meg "ciciiii". És ennyi. Nagyon furcsán érzem magam. Emellett pedig nagyon fáradt is vagyok. Van/ volt így más is? Mennyire normális, hogy ennyire apás? Mennyire normális, hogy engem mellőz, és hogy amit én nyújtanék neki (alapvetően csendesebb játékok), azok nem érdeklik? Legalábbis apa jelenlétében nem. Sőt, azokat is inkább az apukájaval játsza.

A férjem egyébként sokat van itthon, tehát nem.azert kötődik ennyire, mert kevesebbet látja.