Mit csináljak, ha mindenki ellenem van? Ekkora bűn, hogy akarok valamit kezdeni az életemmel?

Nem arról szol, h megbizol-e benne. Ha te benned ilyen igény van, akkor ezt ők nem nyomhatjak el. Mindenkinek van egy magával szembeni elvárása és sajnálatos ha a családja ebben nem támogatja. Ezt ertesd meg a pároddal, hogy a ket dolognak semmi köze egymashoz. Egy dolog az, hogy az ember mikent van egy kapcsolatban, mennyire vallal reszt vagy felelősséget, es egy masik dolog az, hogy önmagát hogy valositja meg. Ha a párod ebben nem támogat, ezzel a te egodat tapossa meg.

Természetesen ezt azokra a helyzetekre értem, amikor az önmegvalósítás nem karositja a kapcsolatot.

Ilyet még az életben nem hallottam.

Mondjuk én pont most nem mennék vissza, inkább a gyerek másfél éves korában, mikor mehetne bölcsibe is és még jót is tenne neki napi 4 óra gyerekek között.

Nem baj, ha elbocsátanak, felvételizz újra ugyanoda, akkreditáltasd a kreditjeidet, és minden meg van oldva. Ha februárban kezdenél, pont a szeparációs szorongás kezdetén lennél távol, azt lehet, hogy megsínylené a kicsi.

Egy rokonom szeretett volna főiskolára menni és a férje lebeszélte róla, azóta is bánja, már több, mint 20 éve.

Az alapképzést, amit elkezdtél mindenképp fejezd be és ha minden jól megy a mestert is. Végzettség nélkül nehéz boldogulni a munkaerőpiacon. A vőlegényeddel is ne adj isten bármi történhet és hirtelen neked kell családfenntartóvá válnod. Ezt mondd el neki, beszéljétek meg a dolgokat.

A családod sose hallotta, hogy "csak az a tied, amit megtanultál?" Állítólag a Habsburg királyi család minden tagjának is el kellett sajátítania egy-egy polgári foglalkozást is, pedig ők aztán bízhattak a családi vagyonban... Minket még azzall biztattak annak idején, hogy gyömöszöljünk a fejünkbe minél több tudományt, sőt igyekezzünk a lehető legtöbb gyakorlatias dolgot (kötés, varrás, szerelés, kertészkedés, stb.) is elsajátítani. A háború után sokan megélték, hogy a vagyon, amiből vígan megélhetek volna ők is és még sok generáció a családjukból hirtelen semmivé lett, és a fennmaradáshoz tényleg az addig megszerzett tudásukat kellett mozgósítani. A grófnő zongoraórát és nyelvórát adott, és így tovább.

Abba ne hagyd a tanulást! Miért dobnád ki az eddig belefektetett energiát?

És igenis, rettentő fontos, hogy legyen egy szakmád, amiből adott esetben el tudod tartani magadat és a gyereke(i)det. Adja a Jóisten, hogy sose legyen rá szükséged, de nem szabad olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnöd, hogy az éhhaláltól és hajléktalanságtól kell félned, ha a férjed 50 éves korában belebolondul egy ifjú kolléganőjébe. Vagy pl. szívinfarktust kap és meghal.