Nem tudom, mihez kezdjek az életemmel, hogy mit akarok csinálni, mi tévő lehetnék?
Tudom, rengeteg ilyen kérdés volt már feltéve, viszont úgy vélem, hogy minden ilyen kérdés kicsit más, mivel nem vagyunk ugyanolyanok, így gondoltam én is felteszem itt ezt a kérdést.
Most szeptemberben kezdtem el az egyetemet, és bár ez a szakma érdekel az egyik legjobban (programtervező informatikus), úgy érzem, hogy nem nekem való. Valahogy nem jön be. Például van egy beadandó, amit le kéne adni jövőhéten, és úgy ahogy készülget a program, de egyszerűen nem jutok előrébb benne. Kizárólag akkor, ha kapok egy segítséget, valaki mellettem végig magyarázza, hogy mit hogyan kell csinálni benne. S ez szerintem nem egy túl jó dolog, de máshogy nem megy. Legalábbis nem a beadandó, az órai dolgok többnyire sikerülgetnek, még ha kicsit több időt is vesz igénybe az elkészítése, mint a legtöbbeknek a csoportban. Nem érzem azt jelen pillanatban, hogy képes volnék elvégezni a programozói egyetemet, illetve hogy jól tudnék dolgozni ilyen területen. Nem akarom az én tudatlanságomat az egyetemre fogni, de szerintem a tanítás módszere sem a legjobb... Túl sok matek van, heti 5 óra (előadás + gyakorlat) és ez komolyan kezd kikészíteni, pedig még egy féléven sem vagyok túl, programozásból pedig van 2 óra, ahol az előadás semmit nem ér, olyat magyaráznak, amivel nem foglalkozunk gyakorlaton és még vizsga sincs belőle (talán ez a hozzáállás sem segít abban, hogy jobb legyek, de ha egyszer a gyakorlaton kapok jegyeket?). Gondolkoztam azon, hogy keresek egy magántanárt és majd valahogy belerázódok ebbe a programozásba, de egyszerűen elbizonytalanodtam, hogy megtudom e csinálni (mármint nem a magántanár keresést :D). És innentől folytatódnak a gondok ebből kiindulva. Ha nem jön be a programozás, akkor mit tudnék tenni? Két dolgot szeretek nagyon de nagyon. A zenét és a videójátékokat. Zenélésből nem tudom, hogy itthon meglehet e rendesen élni, illetve nem érzem magam annyira kreatívnak, hogy mondjuk leüljek és írjak egy dalszöveget és megzenésítsem... Videójáték játszásából meg nem lehet megélni rendesen. Itthon legalábbis biztosan nem (itt a Youtube-ra gondolok elsősorban, bár nem feltétlenül tartom magam alkalmasnak rá amúgy sem...). Igazából a programozásnál ez is egy szempont volt, hogy abból meglehet élni itthon is rendesen. Ezentúl csak ismételném magamat, elbizonytalanodtam, hogy jó egyetemre mentem e és nem tudom, hogy mit tegyek, ha nagyon nem jön be. Itthon is Anyától csak azt hallom, hogy "Végezd el az egyetemet, legyen egy papírod, mer' anélkül szart se érsz a mai világban.", persze kicsit átfogalmaztam a hatáskeltés kedvéért. Ő azt mondja, hogy támogat, de mikor esetleg felmerül, hogy mi lenne ha, akkor egyből jön az, hogy "Nem! Kell az a rohadt papír!", ami nem tudom, hogy mennyire jó hozzáállás, de ő végül is csak a legjobbat akarja nekem, ami szerinte a legjobb nekem. Nem tudom, hogy mit írhatnék még ide...
Esetleg még egy rövidke leírás magamról, elképesztően lusta vagyok, de ha valamihez nagyon megjön a kedvem, akkor hajlandó vagyok érte küzdeni (de egy idő után azért feladom, mondván, hogy "áh, jó lesz az, majd megszokom" vagy valami, ez az idő változó), alapvetően barátságos ember vagyok, viszont ugyanakkor nagyon félénk és szótlan vagyok, tehát nem megyek oda emberekhez beszélgetni (volt egy osztálytársam középsuliban, aki nagyon sokszor jött oda hozzám beszélgetni és ez csúnya lesz, de engem inkább irritált az ő jelenléte, de nem küldtem el őt soha sem, mert ahhoz nem volt szívem és nem akarok én is olyan lenni, mint ő, nem akarok ráakaszkodni emberekre, ezért is megyek oda hozzájuk ritkán), de ha ők jönnek oda hozzám, akkor szívesen elbeszélgetek velük, illetve segítőkésznek is tartom magam, ha valamihez nincs kedvem, akkor nagyon nehéz rávenni engem arra, hogy megcsináljam (töri, magyar érettségire is alig tanultam, kedvem sem volt és a továbbtanulás szempontjából is 2 (!) pontot számított az, hogy mindkettő 4-es vagy 2-es), könnyen rálehet beszélni engem dolgokra (persze nem mindenre, de ha mondjuk kedvelem X márkát és az Y márka mellett több jó érv szól, akkor sokat nem kell győzködni, hogy Y márkát jobban kedveljem), próbálok mindig jókedvűnek tűnni (még akkor is, ha ez nem igaz), illetve viccekkel feldobni a beszélgetéseket.
20F
válasza:Én is ugyanott végeztem, ahol te, mondjuk pár évvel korábban, akkor még programtervező matematikus szakon futott a dolog.
Pontosan nem tudom, mivel tudnék segíteni, írok pár dolgot, hátha találsz benne valamit, ami hasznodra válik.
Egészen más okok miatt, de én is teljesen értelmetlennek tartottam az életemet, nagyjából az egyetem elejétől. Azért mégis megcsináltam, és visszatekintve hálás vagyok érte. Bár még mindig nem tudom, hogy a helyemen vagyok-e, de talán nem volt hiba, hogy ezen a pályán mentem előre: alapvetően sikeresnek mondhatom magam, jó szakembernek tartanak, boldogulok a munkahelyi feladatokkal. Aztán persze nem minden fenékig tejfel, hiába szereti valaki a programozást, az életben rájön, hogy a valódi munka nem olyan formában tálalja azt neki, ahogy azt régen elképzelte: a feladatok sokszor dögunalmasak, idegesítőek, szenvedés van velük, jön a határidő, nem működik, túlóra, elegem van mindenből..., stb. :) De úgy összességében azt mondhatom, hogy nekem talán mégis csak ez a dolgom. Alapvetően szeretem a témát, és meg is lehet belőle élni (- na, azért nem úgy, ahogy azt középsuliban elképzeltem... :)). Persze van egy csomó más, amit szívesebben csinálnék (kertészkedés, állattenyésztés, hegesztés, kovácsolás, elméleti fizikus, stb.), de ha belegondolok a részletekbe, gyorsan kiderül, hogy mindez nem reális alternatíva.
Hogy ez-e a neked való pálya, azt magadnak kell majd eldönteni. Nem egyszerű, tudom. Valami olyasmit vizsgálj meg magadban, hogy szerettél-e programozással foglalkozni pl. azelőtt, hogy egyetemre jöttél? Amikor még csak azért írtál programot (ha írtál), mert milyen cool volt, hogy ki tudtál rajzolni egy kört, vagy mittomén. Szóval, nem azért, mert volt bármi féle kényszer, hanem mert megláttad a benne rejlő szépséget. Szeretted a matekot? Az kell ám azért, nem is feltétlenül a tárgyi tudás miatt, inkább a logikus, analitikus gondolkodás miatt. Én pl. szerettem programozni középsuliban, szerettem a matekot is. De egyáltalán nem voltam geek, és a fizikát pl. jobban szerettem a mateknál. Viszont akkor elgondolkodtam azon is, hogyan élek majd meg a fizikából, és így azt hiszem, hogy az önfenntartás és az érdeklődés között egy reális kompromisszumként futott be a prog. terv. mat.
Valóban volt, amit rosszul tanítottak az egyetemen, de sehol nincs tökéletes oktatás, a világ ilyen, ezzel kell együtt élni. Mindezek mellett viszont rengeteg értékes dolgot tanultam, és egyáltalán nem bántam meg, hogy az ELTE-n végeztem. Összességében nagyon jó egyetemnek/szaknak tartom, örülök, hogy ott végeztem. A munkában is bebizonyosodott, hogy olyan alapképességeket adtak ott át, amire lehetett építeni a későbbiekben.
Viszont kétségkívül piszok nehéz. Sokan kihullottak. Volt, aki az első félévben ment át teljesen más területre (humán szak) - nincs ezzel semmi gond, rájött, hogy ő ezt nem akarja csinálni. Olyan is volt, aki átment könnyebb szakra (pl. informatika tanár), mert érezte, hogy neki ez túl nehéz - ezzel sincs semmi baj, mindenkinek a saját képességeihez illő utat kell járni. Hasonlóan, volt, aki egyetemet váltott, és máshol folytatott ugyanilyen/hasonló szakot - ott könnyebbnek és értelmesebbnek találta az oktatást. Ez is teljesen rendben van - attól még lehet belőle nagyon értékes szakember.
Én azt mondom, várj még egy kicsit, el kell telni egy kis időnek, hogy jobban lásd, miről is szól ez az egész, és akkor gondolkodj el rajta, hogy itt, máshol vagy máshol és teljesen mást kéne csinálnod. Nem kell mondjuk négy évet végigszenvedni, de egy félév azért még kevés a megalapozott döntéshez.
Aztán a programozáson belül is rengeteg különböző terület van, amikre lehet (és kell is) specializálódni, és ezek között vannak könnyebbek és nehezebbek is. A C++ pl. nehéz, a Java is, de azért jóval egyszerűbb. Könnyebbek a webprogramozás területei is, vagy az adatbázisok (persze a profi szint ezeknél is cumi). A grafikus programozás megint kemény dió (szintén C++ általában). Aztán vannak a határterületek: szoftvertesztelő, rendszeradminisztrátor (script nyelvek), térinformatikus, stb. - ezek megint csak könnyedebb ágak.
Szóval a programozáson belül is meg lehet találni a képességekhez/érdeklődéshez leginkább illő területet.
De az se gond, ha egész más területtel akarsz foglalkozni. Akkor válts arra, nem szégyen. Olyat csinálj, amit szeretsz (de azért meg is tudsz valamennyire élni belőle :)), mert egy életen át nem lehet olyat csinálni, ami nem te vagy. Azért kétségbe esni soha nem kell, mindig lehet váltani.
Anyukádnak egy valamiben igaza van: valamilyen papír kell. És ebben nem csak a papír van benne, hanem az is, hogy valamihez értened kell, hogy el tudj indulni az életben. Később sokkal nehezebb lesz tanulni, most van itt az ideje! Olyat ne csinálj, hogy otthagyod az egyetemet, nem mész át máshova, aztán valami szabadúszó leszel, hogy majd megcsinálod a szerencsédet zenéből vagy valami "nem is kell dolgozni és gazdag is leszek" ötletből. Ez csak nagyon ritkán jön be. (Van pl. több zeneőrült ismerősöm, ők is szoftvertesztelők vagy -fejlesztők, pedig elég komolyan nyomják a zenét, de mégsem tudnak belőle megélni, így - azt kell mondjam: bölcsen - egy igen magas szintű hobbiként űzik.)
Sokban hasonlítok hozzád, de vannak különbségeink is: nekem pl. vasakaratom volt. Én is utáltam a magyart, a történelmet, de ha beledöglöttem, akkor is megtanultam. Ennek a beállítottságnak a tanulásban nagy hasznát vettem, az élet más területein inkább szenvedést okozott. Most már azért tudom valamelyest kezelni: jobban tudom hova kell odatenni magamat és mi az, amit el kell engedni.
Azt tudom tanácsolni, hogy a társaságot ne hanyagold. Én is inkább introvertált vagyok, de ezt meg kell tudni tanulni kezelni. Ebben is lehet és kell fejlődni. Én is inkább elvagyok magamban, de akkor nem megy az élet sehova. Közösségben élünk, együtt csinálunk csomó mindent, kapcsolataink vannak, nem kell begubózni. Valami számodra egészséges egyensúlyt kell megtalálni: nem kell mindig locsogni, meg partikra járni, de néha beszélgess, menj el haverokkal sörözni, bulizni, túrázni vagy valami. Nem kell állandóan ezekkel kínozni magad, ha nincs kedved, de azért néha vegyél erőt magadom és csinálj ilyesmit is. Ha vannak haverok, akkor pl. megbeszélhetitek együtt a beadandókat. Együtt könnyebb lehet, ahogy írtad, aztán lehet, hogy egy idő után megy majd egyedül is. Már az is segítség, ha együtt megbeszélitek, milyen szar az egyetem :).
Ja, és, nem tudom, mennyire vagy hajlamos rá (az írásodból azt gondolnám, talán igen; én minden esetre az voltam): nem kell mindent túlkomplikálni, túlfilozofálni. Az életben nem mindent lehet kilogikázni, az egyszerűen nem ilyen. Néha jobb, ha csak csinálja az ember a dolgokat, ahelyett, hogy csak egy helyben gubbasztva töpreng, hogy mit is kéne csinálnia.
Hát, nem tudom, tudtam-e bármiben segíteni, minden esetre ezek jutottak eszembe.
Minden jót kívánok és sok sikert az élethez! :)
34/F
válasza:Középsuliban volt néhány programozás óránk (heti 3-4), ahol nagyon sokszor nem kaptunk feladatot, így többnyire azt csináltunk, amit akartunk. Az egyetlen dolog, amit itt csináltam és programozás, az egy tulajdonképpeni cookie clicker nagyon gagyi másolata, ami úgy készült, hogy írtam írtam, ha elakadtam megkérdeztem egyik havert, hogy mi a gond, ő megírta én meg folytattam a játékot. Kicsit több, mint ezer soros lett és több 10 órát foglalkoztam vele... Bár azt hozzá kell tenni, hogy sok helyen ctrl c + ctrl v a program, minimális változtatásokkal. Mindezt egy erre teljesen alkalmatlan nyelvben, Visual Basic-ben (legalábbis szerintem erre alkalmatlan). Középsuliban szerettem a matekot nagyon! Leginkább az tetszett benne, hogy órán odafigyeltem, házit megírtam és simán kitűnő ötös voltam belőle (igaz, csak középszinten). Azonban az egyetemi matek egyáltalán nem jön be. Rengeteg tananyag és az életkedvem elmegy tőle. A harmadik órán már azt sem tudtam, hogy az első órán egyáltalán miről volt szó, mert elfelejtettem, annyi mindent vettünk. Meg alig magyaráznak bármit is, mert annyira rohanni kell előre, mert most már csak 3 éves a képzés. Lineáris Algebra is már csak fél éves, ugyanannyi tananyaggal. Amúgy próbálok mindig logikusan gondolkodni, megtudni a lehető legtöbb tényezőt és a legjobbnak tűnő lehetőséget választani, tehát nem feltétlenül mondanám, hogy a logikám nagyon rossz, talán inkább az ellenkezőjét.
Mint ahogy a kérdésben is írtam, engem a zene illetve a csillagászat érdekel még, azonban azokból nem lehet megélni rendesen, így lett a programozás, ha már bejön az is. Ahogy te is írtad, hogy nálad is szerepet játszott az, hogy ebből meglehet élni.
Az egyetemet amúgy nem terveztem csak úgy otthagyni. Ha ott hagyom, annak csak is az lesz az oka, ha lesz ilyen, hogy kibukok vagy áttesznek a fizetősre. Csak úgy otthagyni B terv nélkül eléggé meggondolatlan húzás volna. Egyszerűen csak elbizonytalanodtam, hogy ennyi matekot hogy leszek képek kibírni és megtanulni a vizsgákra, meg aztán a papíros programozás az általam eddig kinézett szakirányon sem tűnik túl jó módszernek... Szoftverfejlesztői rész érdekel egyenlőre. A grafika meg játék készítés annyira nem izgat, legalábbis nem olyan szinten, hogy megírjam a következő COD-ot vagy LOL-t.
Annyira nem hanyagolom a csoport társaimat. Idén lett azt hiszem először az bevezetve itt, hogy felfogadtak több, mint 20 pszichológust, hogy kvázi osztályokat hozzanak létre, mint mondjuk középsuliban, hogy a hallgatók ne legyenek tökre egyedül, mikor kezdik az egyetemet és ennek meg is lett az eredménye, segítünk egymásnak ahol csak tudunk meg beszélgetni is szoktunk, nagy nagy ritkán eszünk valamit meg ilyenek, csak alapvetően egyedül jobban elvagyok. Meg mint ahogy írtam is, hogy nem feltétlenül keresek meg embereket, hogy beszéljünk. Ami még ehhez hozzátartozik így utólag belegondolva, hogy nem tudok csak úgy cseverészni a semmiről. Ha beszélgetést kezdek, annak többnyire azaz oka, hogy hasznos információt szeretnék kapni vagy adni. Bár ez inkább bunkóságnak is hangozhat... De ez az igazság.
Hasznosnak véltem a válaszodat! Köszönöm szépen! Illetve jó olyat olvasni, hogy örül az ember, hogy az ELTE-n végzett meg mástól is hallom (olvasom), hogy kell a papír, nem csak ugyanattól a 2-3 embertől. Azt viszont még megkérdezném, már ha még emlékszel rá, hogy első félévben neked is volt kb 5 matek órád meg 2 programozás, amiből az egyik teljesen felesleges volt? Illetve ez a későbbiekben változott?
válasza:Megnéztem az indexemet: Első félévben nálunk ezek voltak: anal (2 óra előadás + 2 óra gyak), linalg (2 + 2), bev. mat. (3 + 3), bev. prog. (2 + 2), számítógépek felépítése (3 órás ea.), programozási környezet (2 óra gyak). Az utolsó kettőt leszámítva gyakorlatilag mind matek (- mondjuk a bev. progban az programozáselmélet, de elég formális, amúgy nagyon fontos).
Harmadéven kb. ez volt: adatbázisok (ea: elég elméleti, gyak: programozás), anal, elemi alkalmazások fejlesztése (ea és gyak is programozás), ford. prog. (ea: elmélet, gyak: assembly programozás), operációkutatás (elméleti cucc), párhuzamos prog. (ea: elég elméleti, de kökemény prog., gyak: programozás), szám. háló (ea. és gyak is gyakorlatias), java, valszám, linux speci (gyak). Szóval azért itt már lehetett kódolni rendesen.
Aztán később meg méginkább, persze a formális dolgok sem maradtak el teljesen, de azok is programozáselmélethez kötődtek. Matek már nem volt. Legtovább az anal tartott, anal 8: negyedik év végén lett vége.
Első félévben én is úgy voltam, hogy ezt lehetetlen elvégezni. Hozzá voltam szokva, hogy - ahogy te is mondtad - középsuliban elég volt a házi, mindent értettem és kitűnő. Egyetemen meg KO. Ez teljesen normális, a legtöben így vannak, pár tényleg zseniális elmét leszámítva. Rengeteget tanultam, sok mindent nem értettem és bizony nem voltam kitűnő. Vegyesek voltak a jegyeim, de azért átlagban jók. Utolsó két félévben már kitűnő lettem. A végén is van sok szívás, de azért ott már talán jobban hozzászokott az ember. Hát, igen, nem könnyű, és van, amit rosszul tanítanak, vannak felesleges dolgok is. De összességében nagyon értékes szakemberek kerülnek ki onnan szerintem.
Az nem gond, ha inkább jobban szeretsz egyedül lenni, én se szerettem soha beszélgetni, ha nem volt semmi mondanivalóm. De néha meg kell erőltetnie az embernek magát a társaság kedvéért, különben totál elidegenedik, aztán egy csomó mindenről nem szerez tudomást, meg lemarad.
Szóval, nyomjad még egy darabig, aztán majd meglátod: ha azért sikrtülnek vizsgák, gyakorlatok, akkor érdemes lehet folytatnod, ha nagyon nehéznek találod, akkor szétnézhetsz könnyebb szakok között is hasonló területen. Vagy ha totál kifordul már tőle a gyomrod, akkor valami tök mást :) Egyikkel sincs gond, lényeg, hogy amit éppen csinálsz, azt azért csináld becsülettel: amennyire lehet, tedd bele magad. Aztán majd kiderül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!