Miért döntöttetek úgy hogy csak 1 vagy akár 4-5 gyereket vállaltok?

4,5 éves a fiam. Már elengedem a fülem mellett, ha "ítélkeznek". Már nem győzködöm az embereket. Aki megért, az nem győzköd, aki nem, annak feleslegesen mondom...

Egyszerűen így vagyunk boldogok, nem vágyunk több gyerekre. Tudatosan nem vállalunk több gyereket.

Kislányom születésekor sérült, oxigénhiányt kapott. Másból se áll az életünk, mint aggódás, fejlesztés, stressz. Szépen alakul, valószínűleg be fogja érni a társait, de keményen melózunk érte mindannyian.

Vágyom másodikra, de leginkább azért, hogy átélhessem, milyen gond nélkül babázni. Viszont mivel ezt senki se garantálhatja nekünk, hogy másodjára nem pont így vavy még rosszabbul járunk, nem lesz második.

2-t szeretnénk, aztán mindig gondolkozunk és mondjuk hogy azt hiszem.. teljesen egy rugóra jár férjemmel az agyunk.

Az a baj fiam az a jó baba? kérdésre én mondhattam hogy nem..

Nem alszik már 16 hónapja, szegénykémet kikészíti a fogzás most is teljesen..

Aztán bezombult fejjel mindig belegondolunk hogy úristen ezt újrakezdeni valamikor megint?

Aztán most például szegénynek fülgyulladása van így fájdalomcsillapítót kap, alszik már 2 napja mint egy kisangyal ilyenkor meg el tudom képzelni a tesót.

Ezt még később eldöntjük pár év múlva, nálunk minden rokon megérti miért vacilállunk mert tudják/látják min mentünk keresztül mennyire kikészítő ez a nem alvás éveken keresztül.

Látom itt sokan a negatív tapasztalat miatt nem vállaltok, vagy vacilláltok.

Mi pont fordítva vagyunk. Tökéletes terhességem volt, gyors szülésem (mert a dokinőm kitérdelte belőlem a fiam), nyugodt természetű a fiunk, 2 hónaposa korától átalussza az éjszakát, hozzátáplálásnál mindent evett, amit adtam ( a mai napig jó evő), sosem volt beteges (másfél éves korában vettünk orrszívót-addig nem kellett), szófogadó okos gyerek. Délelőtt akár végig eljátszik egyedül (kiskorától), amíg megfőzök...stb. Szóval sokan irigyelnek érte.

AMikor jönnek a "kell a testvér" dumával, mindig mondom, hogy a "tökéletest nem lehet felülmúlni, ezért nem is próbáljuk..." :-) Ekkor nem nagyon tudnak mit mondani, így ott tudom hagyni őket...

Én mindig is 4 gyerekre vágytam, ha választani lehetett volna, akkor 3 fiú és 1 lány felállásban. :)

Egyelőre egy fiam van (4 éves), a sors sajnos úgy hozta, hogy őt egyedül nevelem. Mellette nem nagyon tudok ismerkedni, de ha találnék is valakit, akkor mire vele is eljutnék arra a szintre, hogy családot tervezzünk lehet, hogy már kifutnék az időből...

Pedig szívesen babáznék újra, az összes negatívummal együtt is, hiszen most már tapasztaltabb és "okosabb" lennék (legalábbis azt hiszem :) ) sok mindenben. De a 4 gyerekről azt hiszem le kell tennem...